A „mezofauna” lakói
A „mezofauna” lakói
A talaj ízeltlábú élővilágának következő csoportját a 0,2 mm és 2 mm közötti testméretű lények alkotják. Ezek két igen fontos csoportba tartoznak: az elsődlegesen szárnyatlan rovarokhoz tartozó ugróvillásokéba (Collembola), és a csáprágós ízeltlábúakhoz tartozó talajatkáéba (főként: páncélos atkák – Oribatiformes). Egyetlen négyzetméterre jutó egyedszámuk százezres nagyságrendű, ugyanakkor tömegük alig haladja meg az előző csoport, a makrofauna ötödét. A két csoporton belüli mennyiségi megoszlás eléggé egyenlőtlen: össztömegük több mint 3/4-ét a talajatkák adják. Ezek jó része, mintegy 70%-a szerves törmelék- (detritusz-) evő, a többi ragadozó. Lábaik többnyire rövidek, 2-3 karommal. Csak kevés faj lábai hosszúak, gyöngyfűrésszerűen illeszkedő ízekből álló, pl. a hosszúlábú páncélosatkáké (Belba spp.). A páncélosatkák (Oribatei) egy részének testén kétoldalasan szárnyszerű függelékek vannak, ezek a szárnyas páncélosatkák (Galumna spp.). Némelyek fajaikról kitűnt, hogy galandférgek cystecircus-stádiumának gazdái. Míg a legtöbb páncélosatka mérete eléri vagy megközelíti a 0,5 mm-t, addig a törpe páncélosatkák (Oppia spp.) mindössze 0,2–0,3 mm testhosszúságúak.
A barna százlábú erdőtalajokban mindenütt gyakori
Az ugróvillások (Collembola) a legősibb, elsődlegesen szárnyatlan rovarok közé tartoznak. Potrohuk mindössze hat szelvényből áll, azonban az egyik csoportjukban (gömbugrókák – Sminthuridae) a szelvényhatárok elmosódottak. Potrohuk negyedik szelvényének hasoldalán van az a jellegzetes, többnyirev villaszerű függelék, amellyel ugrani tudnak, és ami alapján nevüket is kapták. Elhalt növényi részekkel vagy gombafonalakkal táplálkoznak. A gombaevők igen fontos szerepet játszanak a talaj nitrogénforgalmában. Sok fajuk él mohapárnákban, így az Entomobrya- és Hypogastrura-fajok, mások inkább avar- és talajlakók, mint az Onychiurus- és Pseudachorutes-fajok. A legtöbb talaj- és avarlakó faj mindössze egy mm-es nagyságú vagy ennél is kisebb, pl. az Isotomina- és Isotomiella-fajok. A 0,5 cm-es nagyságú fajok köztük már „óriásoknak” számítanak. Fajaik csak mikroszkópi vizsgálattal különíthetők el.
A szárnyas páncélosatkák testén kétoldalt szárnyszerű függelékek vannak
Talajban, korhadó avarban, kövek alatt még más, elsődlegesen szárnyatlan rovarok is élnek. Ezek általában fehéres testű, pigmenthiányos, vak állatok; többnyire korhadékevők. megnyúlt elülső lábukat használják tapogatóként a félrovarok (Protura), amelyeknek csápjai is csökevényesek. A három pár tori lábuk mellett a három első potrohszelvényükön is vannak végtagcsökevényeik, potrohvégű függelékeik viszont hiányzanak. A lábaspotrohúak (Diplura) hosszúkás testű, hosszú csápú állatok. Potrohvégi páros függelékeik (cercusok) vagy fonál-, vagy fogószerűek. Részben korhadékevők, részben ragadozók, pl. ugróvillásokkal is táplálkoznak.
Erdőtalajokban tömegesek a hosszúlábú páncélosatkák
V. Z.
