Rovarok
Rovarok
Tavainkban sokféle rovar is él. Vannak csoportok, amelyek zömmel folyóvizek, pl. kérészek, álkérészek, tegzesek; itt a tágabb tűrésű és nagyobb elterjedésű fajok limnikus jellegűek, vagyis tavakban és egészen lassú folyású vizekben élnek. Sajátos tény, hogy tavi kérészeink a legapróbb termetűek közé tartoznak. Néhányuk egészen igénytelen, még esővízgyülemlésekben, rövid idő alatt is kifejlődhet, pl. az elevenszülő kérész (Cloeon dipterum), amelynek – néhány rokon fajjal együtt – hátsó szárnyai csökevényesek. Tejszerűen átlátszatlan a szintén apró termetű Caenis-fajok aránya. Közülük egyesek szikes kisvizeinkben igen nagy tömegben fejlődnek.
Tavaink legfeltűnőbb rovarai közé tartoznak a szitakötők (Odonata). A kisebb termetű, karcsú testű egyenlőszárnyú szitakötők (Zygoptra) közül a nagyobb, úszó levelű vízinövényekben bővelkedő tavak lakója a zöld légivadász (Erythromma viridulum). Szemei élénkpirosak. Kisebb-nagyobb állóvizeink közül általánosan elterjedt a kék és az apró légivadász (Ischnura elegans, I. pumilio), a szép légivadász (Agrion puella) és a levéllábú szitakötő (Platycnemis pennipes). Főként átfolyó vizű hegyi tavak lakói a vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula), a kéksávos légivadász (Enallagma cyathigerum) és a lándzsás légivadász (Agrion hastulatum). Fémes zöld színű, hosszú, karcsú potrohú fajok tartoznak a rabló-szitakötők (Lestes és rokon nemek) közé. Országosan gyakori, szinte mindenféle víztípushoz a tavi és a foltos szárnyjegyű rabló (Lester barbarus, L. virens), főleg alföldi, dús növényzetű mocsaras-lápos vizek lakói a lomha és a réti rabló (L. sponsa, L. dryas), gyorsan átmelegedő szikes tavak helyenként tömeges faja a nagyfoltos rabló (L. macrostigma), míg a zöld rabló (Chalcolestes viridis) fákkal szegélyezet tavakhoz, lassú folyású erekhez ragaszkodik.
A nagyobb termetű, erőteljesebb testalkatú egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) között is több, jellegzetesen állóvízi faj van. Egyik legnagyobb, legismertebb fajunk pl. az óriás-szitakötő (Anax imperator), a maga 7-8 cm-es testhosszával. Lárvája főleg a nyáron jól átmelegedő alföldi tavakban gyakori. A kifejlett szitakötők igen kitartó repülők, vadászterületeik kifejlődési helyeiktől gyakran több kilométerre vannak. Hímjeinek potroha égszínkék, a nőstényeké zöldeskék, fekete rajzolatokkal. Csak a potroh töve égszínkék a tavi szitakötő (Anax parthenope) hímjének, szárnyai füstösbarnák. Szikes tavakban (pl. a Fertő környékén) helyenként gyakori. Állóvizeink gyakori, nagy termetű szitakötői a már nyár elején megjelenő acsa (Aeshna affinis) és a nyár végén, ősszel tömegesen mutatkozó nádi acsa (Ae. mixta). Alföldi, mocsaras vizeink gyakori, nagy termetű faja a vörösbarna testű lápi acsa (Anaciaeshna isosceles), kolokánban bővelkedő alföldi holtágak, mocsarak ritkább állata a zöld acsa (Aeshna viridis). Igen nagy termetű, füstösbarnás szárnyú szitakötő az ország hűvösebb vidékein szórványosan élő nagy acsa (Ae. grandis). Egyik legszebb szitakötőnk a hegyi tavakban fejlődő, torán nagy tojásdad zöld foltokkal díszített sebes acsa (Ae. cyanea). A nagy acsák közül néhány faj vándorol is. Nálunk az utóbbi másfél évtized során ismételten megjelent, sőt valószínűleg átmenetileg meg is honosodott a szubtrópusi elterjedésű Hemianax ephippiger.
Jellegzetesen állóvízi fajok a laposhasú acsák (Libellulidae). Néhány fajuk teste fémfényű bronzos-zöldes, ilyen pl. a holtágak mentén helyenként gyakori érces szitakötő (Cordulia aenaturfos) és a lápi vízlevezető árkok, hidegebb vizű lápok környékén szórványosan előforduló fémzöld szitakötő (Somatchlora metallica). Állóvizeink gyakori fajai a laposhasú szitakötő (Libellula depressa), a vízipásztor (Ortherum cancellatum) és a fehér pásztor (O. albistylum). Ezeknél a fajoknál az ivarérett hím potroha kék hamvas, a nőstény és a frissen kifejlett, de még ivaréretlen hím potroha sárgásbarna. Szárnybütykein feltűnő barna foltokat visel a négyfoltos szitakötő (L. quadrimaculata). Laposodó holtágak ritka állata a füstös szitakötő és a lápi szitakötő (Leucorrhinia caudalis, L. pectoralis). Nyáron jól átmelegedő alföldi vizek tipikus lakója a tűzpiros testű, sáfrányszín szárnytövű déli szitakötő (Crocothemis erythraea). Több, igen hasonló és nagyrészt gyakori faj tartozik a Sympetrum nembe. Országosan közönséges pl. az alföldi szitakötő, a sárgatorú szitakötő, a közönséges és a gyakoribb szitakötő (S. sanguineum, S. meridionale, S. vulgatum, S. striolatum), míg az útszéli szitakötő és a lassú szitakötő (S. flaveolum, S. depressiusculum) inkább az alföldi mocsarak lakója. Hegyvidéki, lápos tavacskákban él a fekete szitakötő (S. danae), szintén hidegebb kisvizek lakója a szárnyain barna szalagot viselő, lebegő röpülésű barnasávos szitakötő (S. pedemontanum).
A nyári pajzsosrák sekély vizeink jellemző faja
A víziászka dús növényzetű tavainkban él. A tüskés bolharák csak tiszta vizű patakokban és élővizekben él meg
Időszakos vizekre jellemző a közönséges tócsarák
Alföldi mocsaras állóvizeink nagy termetű szitakötője a lápi acsa
