Sziklaerdők és szurdokerdők
Sziklaerdők és szurdokerdők
Ellentétben a bükkösökkel, a sziklaerdők és szurdokerdők kialakulása nem az általános éghajlati övezetességgel függ össze, tehát nem ún. klímazonális erdők, hanem létrejöttüket a helyileg ható kőzettani és domborzati tényezőknek köszönhetik. Mindkettőre jellemző, hogy mély termőrétegű talaj kialakulására nincsenek meg a lehetőségek: talajuk sziklás, törmelékes; sekély termőrétegű.
Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a sziklaerdők napfénynek és szélnek kitett ormokon, gerinceken, meredek oldalakon telepednek meg, a szurdokerdők viszont mélyen bevágott völgyek oltalmában, hűvös, nedves, szélvédett termőhelyeken húzódnak meg. Sok tekintetben ellentétes jellegűek, mint a bükkösök. A bükkösökben egyetlen uralkodó fafaj van. Ennek termése makk („bükkmakk”), amely éppúgy nem hull messze a fájától, mint ahogy azt az almára mondják. A sziklaerdőket és a szurdokerdőket viszont többféle fafaj alkotja, amelyek kevésbé záródó, elegyes állományt alkotnak.
A nagy nyárfalepke egyik legszebb és legnagyobb nappali lepkénk. Állománya erősen megfogyatkozott
Fáik közül a legtöbb röpülő termésű juhar: (Acer pseudoplatanus, A. platanoides; hársak: Tilia cordata, T. platyphyllos, magas kőris – Fraxinus excelsior, hegyi szil – Ulmus scabra, gyertyán – Carpinus betlus), ezért alkalmasak elszigetelt vagy újonnan létesülő termőhelyek gyors benépesítésére is. A lombkorona csekélyebb záródása miatt az erdő aljára több fény jut, ezért több a cserje és a lágy szárú növény is. Mohák, zuzmók és páfrányok is bőven vannak, hiszen számukra a sziklás aljzat változatos életlehetőségeket nyújt.
Mindez rovarviláguk összetételére is alaposan rányomja a bélyegét. Sokkal nagyobb, változatosabb a tápnövénykínálat, és maga az élőhely is változatosabb. Nem meglepő tehát a magasabb fajszám szinte minden rovarcsoportban. Mivel azonban a különleges élőhelyigényű fajok nagy része egyáltalán nem közismert, sőt közülük nagyon soknak általánosan használt magyar neve sincs, ezért bemutatásuk is csak roppant hézagos, szemelvényes lehet. Az általános elterjedésű, szélesebb tűrésű fajok közül viszont sok olyan van, amely a bükkösökkel vagy a gyertyános-tölgyesekkel közös. Az ilyeneket természetesen csak egyetlen helyen említjük meg vagy jellemezzük részletesebben, másutt legfeljebb csak röviden utalunk rájuk.
