Nyílt területek tollas lakói
Nyílt területek tollas lakói
Akár a nagy alföldi legelőkön, az agrárbiotópokban, a nagy monokultúrák vagy kis parcellák közelében járunk, a telepített feketefenyő erdőfoltokat, nyárasokat vagy akácosokat keressük fel, madarakkal mindenütt találkozunk.
A fajok száma és a példányszám évszakonként és területenként változó. Vannak fajok, amelyek ezen a nagy ökológiai egységen belül szinte valamennyi, ökológiailag tovább szűkíthető élőhelyen megtalálhatók, mások egy-egy ilyen részbiotópot részesítenek előnyben, vagy egy bizonyos tájegységen találhatók elsősorban (pl. a szalakóta a Kiskunságban).
Az e részben tárgyalt élőhelyek közül a mezőgazdaságilag művelt területeken a közvetett vagy közvetlen emberi tevékenység hatásai különösen is érvényesülnek. Egy nyári tarló, ahol örvös galambok és vadgerlék szedegetik az elhullott gabonaszemeket, és ahová éjszakánként a tőkés récék járnak táplálkozni, a szántást követően egy csapásra átalakul. A kiforduló rögökkel lárvák, giliszták, pockok kerülnek a felszínre, és kínálnak bőséges táplálékot a traktort követő dankasirályoknak, vetési varjaknak, seregélyeknek vagy gólyáknak.
Mesterséges erdők a telepített, aljnövényzet nélküli nyárasok, a katonás sorokban ültetett fák között legfeljebb a sárgarigó, kivételesen egy-egy pár kis őrgébics telepszik meg. Ugyanekkor madártani szempontból rendkívül jelentősek az öreg nyárakból álló kis facsoportok, ahol a kikorhadt vagy harkályok vájta üregekben szalakóták, seregélyek, csókák stb. költenek. A magas ágak között dolmányos varjú, később az elhagyott vagy tőle erőszakkal elvett fészekben vörös vércse költ. A Hortobágy környéki erdőfoltokban kialakult vetésivarjú-telepek fészkeiben a fiókák kirepülése után rendszeresen kék vércsék telepednek meg.
Az apró rágcsálók jelenléte is madarakat vonz a közelbe. A legelőkön vagy kopár domboldalakon lévő ürgetelepekre szinte ráépülnek a parlagisas- és kerecsensólyom-párok, és rendszeresen odajárnak táplálékért. Ahol mezeipocok-gradáció alakul ki, nyomban megjelennek az egerészölyvek, vörös vércsék, ősszel és télen a kékes rétihéják és a gatyásölyvek, hogy kihasználják a kedvező lehetőséget. Azok a napraforgótáblák, amelyeket nem szántottak be, késő ősszel és télen sok pintyfélét vonzanak, rendszeresen oda látogatnak a fácánok, a magokat fogyasztó madarakat követik a ragadozók, a kis sólyom, a karvaly és a héja is.
Az elkövetkezőkben az úgynevezett nyílt területek néhány jellegzetes tollas lakójával ismerkedünk. Viselkedésük, szokásaik megfelelnek a választott élőhelynek, közben az alkalmazkodások egész sorát is megfigyelhetjük.
Fácánokkal a nyílt és bokros területeken egyaránt találkozhatunk
