A macskakonkurens
A macskakonkurens
A mocsári hiúz (Felis chaus) is majdnem házikedvenc lett, hiszen megszelídíthető, sőt még a vad apportírozásában is hasznát lehetett volna venni. Ezért aztán a házimacskával együtt a mocsári hiúzt is kedvelték, olyannyira, hogy bebalzsamozott tetemei igen nagy mennyiségben bukkantak elő. E fajból bizonyára azért nem lett házikedvenc, mert jóval nagyobb, mint egy átlagos házimacska.
A középkorban rossz évek jártak a macskákra. Ő lett az ügyeletes gonosz, a sátán szolgája. Komoly boszorkánypereket folytattak le, melyekben többnyire irtózatos máglyahalálra ítélték szegény cirmosokat.
Az újkor hajnalán némiképp csitult a macskák iránti ellenszenv, üldözött ellenség és dédelgetett házikedvenc lett belőle – egyszerre. S ha jól belegondolunk, ez ma sincs másképp.
Egyfelől gyűlölik, hiszen tagadhatatlanul betegségeket terjeszt, madárfészkeket rabol ki, hasznos madarakat zsákmányol, másfelől pedig megbecsült barát, társ, még ha egy kicsit vadóc is.
