Hűséggel – húszezer esztendeje
Hűséggel – húszezer esztendeje
Legősibb háziállatunk minden kétséget kizáróan a kutya, legalább húszezer esztendeje él környezetünkben. Barátunk, védelmezőnk, sokoldalú segítőtársunk. Sokáig vitatkoztak azon, hogy hol, melyik kutyafélében keressük ősét. Végül eldőlt a kérdés: a korszerű etológiai, alaktani, morfológiai, földrajzi vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy valamennyi ma élő kutyafajta közös őse a farkas!
Valamennyi kutya közös őse: a farkas
Régebben egyes zoológusok a kutyát – legalábbis részben – a sakáltól származtatták. Mások hiénaősről beszéltek. A modern kutatások azonban kizárták a hiénát a kutya lehetséges ősei sorából. Egy cáfolat a sok közül: a hiénakölykök például nyitott szemréssel születnek, s a világra jövetelüket követő percekben már képesek állni és járni, és egy-két órával megszületésük után már vidáman játszadoznak. Azt pedig, hogy sakálféle lenne a kutya őse, ma már egyre kevesebb kutató állítja.
A róka kiesett a feltételezett ősök sorából
A róka ugyancsak kizárható az ősök sorából. A kromoszómák különbözése a rókák és a farkasok, illetve a rókák és a kutyák között kizárttá teszi a keveredést. A róka vemhessége körülbelül 50, míg a kutyáé általában 59–63 napig tart. A kutya pupillája kör alakú, s gombostűfej nagyságúra tud összehúzódni – a rókáé ellipszis alakú, és függőlegesen csukódik. A kutya szeme fölötti üreges, csontos rész feltűnően nagy, míg a rókáé lapos. A róka mancsa szőrösebb és a farka jóval hosszabb, mint bármely kutyáé.
A kutya genetikai örökségének meglepően kifejező voltát sokan azzal az elmélettel magyarázták, hogy nem egy, hanem több különböző törzsből fejlődött ki. Ezek szerint egymástól jelentősen különböző „unokatestvérek” tartósan kereszteződtek, és a tőlük örökölt géneknek köszönhető a kutyák nagy fajtakülönbsége. Csakhogy a legtöbb kutyafajta az utóbbi száz év folyamán jött létre!
A legkorszerűbb vizsgálatok azonban végleg megerősítették azt a föltevést, hogy a háziasított kutya őse a farkas. E mellett szólnak az utóbbi egy-két évtizedben végzett alaktani kutatások eredményei, a földrajzi bizonyítékok és az etológiai megfigyelések: a farkas és a kutya testi felépítése, csontozata és koponyaformája sok hasonlóságot mutat; a háziasítás a farkas egykori természetes „szórásvonala” mellett történt, s feltűnően megegyezik a két állatfaj viselkedésbeli repertoárja is. Ugyanilyen eredménnyel járt a vér, a szövetek, a fehérjék, valamint a kromoszómaszám vizsgálata. Ezek a tények végképp lezárták a származási vitát: a kutyák – „szelíd farkasok”!
Volt egyszer egy farkaskölyök…
A szagok világában
Gondolatolvasó ebek?
Az ember: falkavezér!
Agresszió és behódolás
Kritikus időszakok
