„A ló szemei között nyugszik a világ minden gazdagsága” – olvashatjuk a Koránban. Valóban: az ember egész történelme szorosan összefonódik a ló történetével. Őseink eleinte húsforrásnak tekintették, vadásztak rá, majd domesztikálták, s az irányítható háziállattá – főként teherhordóvá és igavonóvá – vedlett ló egy csapásra megváltoztatta az addig vadászó, de már-már a pásztorkodásba és a kezdetleges földművelésbe is belekóstoló ember életét…
Pásztorkodó nomád őseink mindennapos munkaeszköze, fegyvere, mi több, leggyorsabb közlekedési eszköze volt a ló. Nem csoda, hogy a magyarok mint ragyogó – és félelmetes – lovasok váltak híressé. A kalandozások idején kora tavasszal indultak portyázni nyugatra, és ugyanaz az állomány érkezett vissza télre. Közben végigviharzottak a Duna mentén, átkeltek az Alpokon, és a Pó-síkságon keresztül tértek haza. Aki ugyanezt az utat napjainkban autós turistaként, 70–80 lóerővel, korszerű utakon járja be, alkothat némi halvány képet erről az elképesztő teljesítményről.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.