A skorpiók
A skorpiók
A skorpiók veszélyességéről szóló történeteknek már sokkal valósabb alapjuk van, mint a madárpókok halálos marásának. 1500 fajuk többsége igen hatékony méregmiriggyel rendelkezik, s közülük sok faj szúrása az ember számára is végzetes lehet. Ennek ellenére – sokszor eléggé el nem ítélhető módon – kedvelt hobbiállatok, hazánkban is többtucatnyi, olykor halálos mérgű fajukat tartják és tenyésztik.
A skorpiók leginkább a trópusi és szubtrópusi területeken fordulnak elő, de kis számban megtalálhatók a mérsékelt égövön is. Szúrásra utópotrohuk tövisét használják. Mérgük idegölő. Szerencsére csak végső esetben, sarokba szorítva szúrnak, nem támadékonyak. (Leszámítva persze a zsákmányolást…) A nagyobb testű skorpiók, melyek nagy ollóik segítségével gyakran méreg nélkül is tudnak vadászni, sokszor jóval kevésbé hatékony méreganyaggal rendelkeznek, mint a csupán méregtövisükre támaszkodó apró fajok.
A skorpiók elég könnyen tarthatók fogságban, helyigényük nem nagy, a kisebb termetű fajok számára megfelel egy 25×20×15 centiméteres medence. Az inszektárium optimális berendezésére nem lehet általános receptet adni, mivel az fajonként változó. A skorpiók táplálására megfelel a díszállat-kereskedésekben kapható tücsök, légy, lisztesbogárlárva, sáska, a nagyobbaknak újszülött egér. Itatásuk mérettől függően itatótálból, permetezéssel vagy megnedvesített szivacsdarabkával történhet.
A skorpiók viselkedését sokáig tévhitek övezték. Elterjedt például, hogy a parázzsal körülvett skorpió öngyilkos lesz. Nos, ez nem igaz! Az azonban bizonyos, hogy a radioaktív sugárzás többszörösét kibírja, mint az ember.
Koronás levéllábú sáska
