A török kiűzésével új korszak kezdődik a Kárpát-medence földjének megismerésében. Az egyre pontosabb országleírások Bél Mátyás munkásságában összegződnek, akinek Mikovinyi Sámuel, a kor egyik legnevesebb térképésze a munkatársa. A 18. századtól kezdve a magyar utazók is mind tevékenyebb szerepet játszanak a távolabbi földrészek megismerésében, s ugyanekkor megkezdődik a mai értelemben vett földtudományok elkülönülése. A leíró korszak egyik legnagyobb szabású összegzése a múlt század második felében Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkája.
A török kiűzése után, az 1680-as évektől a 18. század derekáig sorra születnek az egyre pontosabb térképek, ország- és vidékleírások (lásd a következő fejezetben). Szerzőik közül – a teljesség igénye nélkül – Hevenesi Gábort, Luigi Ferdinando Marsigli-t, ifj. Buchholtz Györgyöt, Bél Mátyást és Mikovinyi Sámuelt kell kiemelni.
A Nagyszombatban, majd Bécsben és Grázban tanító jezsuita, Hevenesi Gábor (1656–1717) 1689-ben – Magyarország áttekintésének és közigazgatásának újjászervezését is elősegítendő – kiadja 50 vármegyét és 31 királyi várost ábrázoló „Kis magyar atlasz”-át (Parvus Atlas Hungariae), amely 2605 hegység és 110 folyó nevét tünteti föl, minden eddiginél pontosabban (lásd még a következő fejezetben). A Kárpát-medence részletes katonai föltérképezése és az ezáltal szerzett földrajzi, ásvány- és kőzettani megfigyelések közreadása (Danubius-Pannonico Mysicus, 1726) az olasz, de évekig itt dolgozó Luigi Ferdinando Marsigli érdeme.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.