A holocén kor tagolása

Full text search

A holocén kor tagolása
A preboreális korszakban (10 200–9000 B. P.) a későglaciálist követően gyors és nagymértékű javulás állt be az éghajlatban. Az Alföldön az előző pleisztocén hidegkorszakhoz (fiatal driász [Dryas]) képest a júliusi középhőmérséklet valószínűleg 13-ról 18–19 °C-ra emelkedhetett. Az évi középhőmérséklet 8–9, a januári -2 °C lehetett. A középhegységek területén folytatódott a korábbi fenyő- és nyírerdők kifejlődése, sőt a melegebb déli lejtőkön már lombosfák (tölgy, szil, juhar) is megjelentek. Az Alföldön a szubarktikus fátlan hideg pusztákat nyíres erdőssztyep váltotta fel, amelyben az elterjedő pázsitfűfélék már átmenetet jeleznek a melegebb kontinentális sztyepek felé.
A boreális korszakban (9000–8000 B. P.) az éghajlat fokozatosan még melegebbé vált. Különösen a téli időszak melegedése volt fontos, aminek következtében a korszak második felében a januári középhőmérséklet 0 °C fölé emelkedhetett. Ezzel nemcsak a fenyő, de a szárazabbá válás miatt nagyrészt a lombosfák is eltűntek az Alföld homok- és löszterületeiről: ez volt a holocén szárazsztyep-szakasza, egyes talajok elsődleges szikesedésének kora. Régebben feltételezték, hogy ekkor a nem összefüggő növényborítású homokpusztarétek területén nagymértékű futóhomokmozgás ment végbe. Az újabb kutatások eredményei alapján csak a Duna-Tisza közén valószínűsíthető a szél deflációs tevékenysége, míg az Alföld más homokterületein nem volt homokmozgás. A kissé hűvösebb, nedvesebb hegységek kevert lombos erdeiben a hárs, juhar, szil mellett a kőris, és különösen a mogyoró volt jellegzetes.
A következő atlanti korszak (8000–5000 B. P.) meleg, de egyre nedvesedő szakasz volt. Az Alföld nagy része újra beerdősült, területét leginkább elegyes tölgyes erdőssztyep és zárt kocsányostölgy-erdő fedte. Kiterjedtek voltak a láp- és a folyó menti ligeterdők (fűz, nyár, éger) is. A Kárpát-medence atlanti klímaoptimuma idején a júliusi középhőmérséklet 2–3 °C-kal magasabb lehetett a mainál, elérte a 24–25 °C-ot. Az évi középhőmérséklet 15–16 °C, a januári átlag pedig fagypont fölött 4–5 °C lehetett.
A szubboreális korszakban (5000–2500 B. P.) a klímaoptimumot követően hűvösebbé és nedvesebbé vált az éghajlat. Zárt elegyes bükkös erdők borították a hegységeket, az Alföldön a nagykiterjedésű tölgy-kőris-szil-ligeterdők mellett a bükk és a gyertyán is megjelent. Ebben a korszakban a legnagyobb kiterjedésű a lápvilág. A gyom- és kultúrnövények megjelenése azt bizonyítja, hogy a pásztorkodó, földművelő társadalmak lassan megkezdik a természetes vegetáció átalakítását.
A tovább hűvösödő, de egyben szárazabbá is váló szubatlanti korszak (2500–0 B.P.) éghajlata fokozatosan közelít a mai klímához. Az északkeleti területek kivételével az Alföldről eltűnik a bükk, s a gyertyánnal együtt felhúzódik a hegységekbe. A dombságokon zárt tölgyesek uralkodnak. Alföldünkön, ahol a legeltetés, illetve az egyre terjedő szántóföldi művelés még engedi, erdőssztyep alakul ki.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi