Alsó-kréta

Full text search

Alsó-kréta
A kárpát-pannon térségben a jura végére jellemző ősföldrajzi és üledékképződési viszonyok szinte változatlanul átörökítődtek a kréta időszak elejére. Csaknem az egész régiót tenger borította; néhol sekélytengeri karbonát-platformok fejlődtek, túlnyomórészt azonban – változó mélységű – nyílttenger uralkodott, amelyben többnyire tiszta mészkő lassú lerakódása folyt.
Az első igazán jelentős változás a valangini korszakban történt. A sekélytengeri karbonát-platformok nagy része (a Tisza-mikrolemez Villány-Bihari zónájában és helyenként a Dinaridákban is) szárazra került, felszínük karsztosodott, a karsztos mélyedésekben pedig sok helyütt bauxit halmozódott fel. Ekkor keletkezett a Villányi-hegységben a – már kibányászott – nagyharsányi bauxit, valamint az Erdélyi-középhegységben a Királyerdő számos bauxittelepe (lásd a következő fejezetben). Miután ez az esemény egymástól viszonylag távol eső és eltérő tektonikai előéletű területeken egyidejűleg jelentkezett, valószínű, hogy a világtengerek vízszintjének hirtelen csökkenésére vezethető vissza. Csakugyan, a mezozoikum kezdete óta kisebb ingadozásoktól eltekintve fokozatosan emelkedő tengerszint a valangini korszakban mutatja az első, igazán nagy méretű (150 m), hirtelen csökkenést. A mélyebb tengerrel borított területeken azonban ez a tengerszintcsökkenés alig éreztette a hatását.
Ugyanebben az időben rendkívül heves vulkáni tevékenység játszódott le. A továbbra is aktív szigetíveken (pl. Erdélyi-érchegység) ez természetes volt, de ezen túlmenőleg, hatalmas tengeralatti bazaltvulkánok működtek a Mecsekben (és a jelenleg az Alföld mélyén húzódó pásztában), a Külső-Kárpátok Sziléziai-takarójában, valamint a Keleti-Alpok Pennini-övében (amely ma térségünkben a Magas-Tauernban és a Kőszegi-hegységben van a felszínen). A Mecsekben a párnalávákat is tartalmazó hatalmas bazaltlávafolyások helyenként nagyméretű mészkőblokkokat zártak magukba, ezeket a vulkáni kürtők által áttört jura mészkőrétegekből ragadták magukkal. A számos kitörési fázis során rétegesen felépülő vulkánok egy része a mélytengerből olyan magasra növekedett, hogy tetejükre (pl. a Mecsekben) sekélyvízi, atoll-szerű zátonyképződmények települtek.
A Mellétei- (Vardar-) óceán bezáródása egyes szakaszokon lényegében véve ekkorra már befejeződött; az óceáni kéregrészek alábukása után a szigetívek már a kontinentális selfeknek ütköztek (ún. kollízió). A nyomóerők hatására kiemelkedő területek lepusztulásából nagymennyiségű törmelékanyag szállítódott a környező, még megmaradt medencékbe (Erdélyi-érchegység, Persányi-hegység, Vardar-zóna), vagy a terhelés hatására megsüllyedt selfekre (Keleti-Kárpátok, a Tisza-mikrolemez és az Északnyugati-Kárpátok déli sávja, Gerecse). A tektonikusan aktív – földrengéses – területekről származó, változatos szemcseméretű törmelékanyag tengeralatti gravitációs szállítással jutott a medencék távolabbi részeiben, és ott sajátos üledék – flis – formájában rakódott le. A gerecsei alsó-kréta rétegsor a területet egyre inkább elborító tengeralatti hordalékkúp lerakódásának eredménye. A cementgyártási nyersanyagként intenzíven bányászott, mintegy 200 m vastagságú Berseki márga a valangini korszakban kezdett lerakódni; a távolról érkezett homokköves betelepüléseket leszámítva főként nyílttengeri medenceüledék, amit gazdag ammonitesz-faunája is igazol. A fölötte következő, több mint száz méter vastagságú, hauterivi-barrémi korú Lábatlani homokkő már valódi flisnek tekinthető (lásd a keretes szöveget). A törmelékanyag szemcseméretének durvulásával apti-albai korú konglomerátum zárja a rétegsort.
Flis jellegű üledékképződés folyt a Magura-óceán nagy részén is (Sziléziai-takaró az Északnyugati-Kárpátokban, Csalhó-takaró a Keleti-Kárpátokban). Mint a következő oldalakon is látni fogjuk, a flis a mai Külső-Kárpátok övezetére jellemző igazán, amelyet éppen ezért kárpáti homokkő-zóna vagy ma inkább külső-kárpáti flisöv névvel illetnek.

A Kazán-szorosban alsó-kréta sekélytengeri (Urgon) mészkőből álló sziklafalak szakadnak a Duna vizébe
A barrémi korszakban – részben a világméretű tengerszint-emelkedés hatására – a karsztosodott mészkőterületek (pl. Villány-Bihari zóna, Dinári-hegység) újra tenger alá kerültek és a helyenkénti bauxittelepek fölött folytatódott a sekélytengeri, karbonát-platform jellegű mészkőképződés. Ezek a több száz méter vastagságú, vastagpados mészkőösszletek („Urgon mészkő”) sok nagyméretű és vastaghéjú kagyló- és csigamaradvány (Requienia, Toucasia), valamint nagyforaminifera (Orbitolina) felhalmozódásából állanak. Képződésük helyenként az apti korszakban is folytatódott, sőt, például az Északnyugati-Kárpátok északibb zónáiban csak ekkor kezdődött. Az Urgon mészkő különösen szép sziklafalakat alkot némely folyóáttörésben (pl. a Kazán-szorosban az Al-Dunán, a Manín-szurdokban Zsolna közelében). A Nagyharsány fölötti Szársomlyón és Beremenden – a súlyos környezetkárosítás visszhangja miatt újabban szerencsére korlátozottabban – e mészkövet cementgyártás céljából fejtik.

A sümegi vár nem vulkáni kúpon, hanem alsó-kréta krinoideás mészkőből álló tektonikus sasbércen épült
Az apti korszakban megélénkülő földkéregmozgások jelei számos, korábban tektonikailag nyugodt területen is megmutatkoztak. Az Északnyugati-Kárpátokban a réteghiányok és az Urgon mészkő megjelenése a mélyvízi terület kiemelkedésére utal. A Dunántúli-középhegység nagy részén a már közel 90 millió éve tartó nyílttengeri mészkőképződést hirtelen sekélyebb területre utaló crinoideás mészkő lerakódása váltja fel. A Keleti-Kárpátok középső zónáiban óriási tömegű, ezer métert is meghaladó vastagságú ún. vadflis jelentkezik. A vadflis a flishez hasonlóan, tengeralatti lejtőkön lezúduló zagyárak által szállítódik és halmozódik fel, csakhogy itt a finomszemcséjű ár nagyobb kavicsokat és tömböket is magával ragad. A gravitációs tömegmozgásokban néha egészen hatalmas, hegynyi méretű (többnyire mészkő-) tömbök, ún. olisztolitok is részt vesznek. Ilyen vadflis tetején „úszik” például a Keleti-Kárpátokban a Nagyhagymás tömege és a Békás-szoros környékét alkotó egész mészkővonulat. A vadflisben megjelenő óriási olisztolitok a – hegységképző erők által egymásra torlaszolt – takarós képződmények előrenyomuló homlokzónájából származhatnak.
A Magura-óceánban (a mai külső-kárpáti flisövben) uralkodóan márgás üledékképződés folyt, amelynek keretében az apti korszakban fekete palák képződtek. Ezek a szervesanyagban dús üledékek a világóceánokban azidőben fellépő anoxikus esemény hatására rakódtak le.
A kárpát-pannon térségben az első igazán komoly alpi hegységképződési fázis (az ausztriai) az albai korszakban következett be. A Keleti-Kárpátokban nagy takarók torlódtak egymásra, s hasonló takarós mozgások kezdődtek a Déli-Kárpátokban, a Keleti-Alpokban és az Északnyugati-Kárpátokban. A Mellétei-óceán erősen meggyűrt üledékes és ofiolitos képződményei nagy nyomású kőzetmetamorfózist szenvedtek, és északról rátolódtak a bükki zónára. A Dunántúli-középhegység zónája hirtelen teljesen szárazra emelkedik és vályúszerűen meghajlítódik (lásd a lemeztektonikai fejezetben). Az igen nagy hatású hegységképződés nem érezteti a hatását a Dinaridák egykori területén, ahol a sekélytengeri karbonát-platform töretlenül fejlődik tovább.
A szárazra került, gyűrt, takarós területek jó részét rövidesen – már az albai későbbi szakaszában – újra elborította a tenger, és sekélyvízi, többnyire törmelékes üledékképződés indult meg. A Dunántúli-középhegységben a rövid szárazföldi periódusban a mészkőterületek karsztosodtak és a mélyedésekben bauxit halmozódott fel. A Bakonyban a bauxitképződés után a késő albaiban lagunáris medence alakult ki, melyben csökkentsósvízi (tengeri rétegekkel váltakozó édesvízi) agyag és agyagmárga rakódott le különböző korú idősebb mezozoikumi képződmények letarolt felszínére (Tési agyagmárga). A szárazföldi törmelékbeszállítódás csökkenésével és a tengeri környezet uralomra jutásával Urgon jellegű mészkőből (Zirci mészkő) álló széles karbonát-platform alakult ki. Képződményeiben először vastag héjú kagylók (Rudisták) vázai, majd főleg a nagyforaminiferák (Orbitolina) játszanak kőzetalkotó szerepet. A tenger további mélyülésével egyre több planktonikus foraminifera jelent meg, a kőzet összetétele pedig mészkövesből márgásba ment át (Pénzeskúti márga). A márga egyes szintjeiben igen gazdag ammonitesz-fauna található (Mariella, Mortoniceras). Ezek és a planktonikus foraminiferák azt bizonyítják, hogy az üledékképződés az albai után következő cenománi korszakban is folytatódott.

Alsó-kréta sekélytengeri (Urgon) mészkő alkotja a festői Manín-szurdok (Manínska tiesnava) meredek sziklafalait (Vág-völgy)
Az albai korszak vége felé a Tisza-mikrolemez Villány-Bihari zónájában és az Északnyugati-Kárpátokban a sekélytengeri Urgon mészkő képződését mindenütt mélyebbvízi márgás üledékek váltották fel, amelyek azután – a cenománi korszakban – főként homokkőből álló, flis jellegű képződményekbe mentek át. A kárpát-pannon térség más részein szintén egyre nagyobb területen lép fel flis jellegű üledékképződés, a Pienini-szirtöv nyugati részén pedig vadflis rakódik le. Mindez az adott hegységképződési területen fokozatosan előbbre nyomuló takarók mozgásával hozható összefüggésbe.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi