Az Erdélyi-medence paleogén képződményei

Full text search

Az Erdélyi-medence paleogén képződményei
Az Erdélyi-medence mai formájában egy középső-miocén medencefejlődés terméke. A neogén medencekitöltő üledékek aljzatában azonban – elsősorban északnyugati részén – paleogén képződményeket is találunk. Ezeknek vastagsága nem jelentős: néhány helyi eltéréstől eltekintve a teljes paleogén-eggenburgi rétegsor általában nem több 200 méternél.
Az Erdélyi-medencében a paleocénban nem volt üledékképződés, de ekkor zajlott az Erdélyi-középhegységben az a banatitos magmatizmust kísérő, szilícium-dioxidban gazdag („savanyú”) vulkáni tevékenység, amely pl. a Vlegyásza-csúcs kőzeteit is létrehozta. A felszínre került vulkáni törmelékes kőzetek – többször áthalmozódva – az eocén képződményekbe is bekerültek.
Az eocén üledékgyűjtő északnyugat-délkeleti csapás mentén húzódott, peremét az egyik oldalon a Gyalui-havasok, a másik oldalon a Kővár-hegység (Preluca) kristályos vonulata képezte. A medence tengelyét Zilah és a Meszes-hegység vonalában kereshetjük.
Az alsó-eocénban a medence alján a Zsibói formáció vörös, szárazföldi, törmelékes üledékei települnek néhol több száz méter vastagságban. Az efölött következő lutéciai tengerelöntés sekélyvízi, ún. epikontinentális tengeri üledékeket eredményezett. Később is általánosan jellemző az Erdélyi-medence paleogénjára az igazi mélyvízi képződmények hiánya. Az ún. „alsó evaporit” fölött két szintben is megtaláljuk a molluszkás márgát, utóbbinak, a Martonosi márgának a képződése egészen a felső-eocén priabonai korszakába nyúlik át.
A priabonai transzgressziót a Rákóczi és Turbuczai csökkentsósvízi, valamint a Nádasvölgyi szárazföldi rétegek választják el a középső-eocén tengeri képződményeitől. Az újabb transzgresszió első tengeri képződménye az ún. „felső evaporitos” összlet. A priabonai tenger partjain a biogén Kolozsvári és Cozla mészkövek rakódtak le, a medence belsejében pedig a Brebi márga, amely a Budai márga megfelelőjének tekinthető.
Az alsó-oligocénban újra regresszió következett be: ez egy kompressziós esemény következménye lehetett, amely a medence aljzatában feltolódásokat hozott létre. S míg az eocén üledékképződés többé-kevésbé az Erdélyi-medence egész területére kiterjedt, addig az oligocén medence már csak a Kolozsvártól északra fekvő területre korlátozódott, észak felé mutató medencemélyüléssel.
Az alsó-oligocén csökkentsósvízi Bizusa rétegekben találjuk a Paratethys első endemizmusát jelző Cardium lipoldi faunát. Fölötte a Tardi agyag megfelelője, a szintén oxigénszegény környezetben leülepedett Nagyilondai halaspala következik.
A felső-oligocénban egy új transzgresszió a déli partokhoz közel a Zombori formációcsoport lagunáris-sekélytengeri képződményeit rakta le (kitermelhető kőszéntelepekkel). Északabbra, beljebb a medence irányába sekélytengeri, normálsósvízi üledékek képződtek (Búzási rétegek). A mélymedencében, a Kővár-hegységtől északra a Vima formáció finomszemcsés kőzeteit találjuk, amelyeknek képződése az alsó-miocénba is átnyúlt. Ennél tovább északra már a máramarosi flisöv medencéje következett (lásd a következő oldalakon).
Az oligocén-miocén határon – egy kisebb méretű regresszió és lepusztulás után – az új, eggenburgi transzgresszió a partokon és a partközeli zónákban azokat a Kórodi rétegeket rakta le, amelyek kőzettanilag és nagypectenes faunájuk révén is rendkívül hasonlóak a Budafoki formációhoz. Felette, a medence kimélyülésének köszönhetően, a Kettősmezei formáció agyagmárgája képződött, gazdag planktonfaunával. Ebből és a Vima formációból fejlődnek ki az ottnangi korszakban az Almáshidai rétegek, amelyeket majd a neogén medencék fejlődésénél mutatunk be.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi