Őstektonika és ősföldrajz

Full text search

Őstektonika és ősföldrajz
A prekambrium tagolását (archaikum, ó-, középső- és újproterozoikum avagy felső-prekambrium) három kiemelkedő, és számos kisebb jelentőségű szerkezetalakulási szakasz (és azt követő hegységképződés) teszi lehetővé. Az általuk létrehozott őspajzsok öves szerkezetét hasonló törvényszerűségek szabták meg, mint a fiatalabb kéregdarabokét, csupán a hosszantartó kiemelkedés miatt csaknem gyökerükig lepusztultak.
A tágabb környezetünk, Közép-Európa legősibb kristályos masszívumaiból (Massif Central, Vogézek, Fekete-erdő, Cseh-masszívum) származó, s hozzájuk hasonlóan az Alpok Helvéti- és Ausztroalpi-övének kristályos aljzatából való alsó-prekambriumi koradatok egyértelműen bizonyítják, hogy a variszkuszi (hercini) hegységrendszerbe többszörösen átdolgozott kristályos kéregdarabok is beépültek. A felső-kambrium végén lezajlott kadomi (pánafrikai) ciklus lezáródásával a már konszolidálódott lemeztömbök a Gondwana-kontinens szegélyét alkották.
A kambriumtól kinyílt az Ős(Proto)-Tethys, és a hosszantartó óceáni riftesedés folyamán, a Gondwana pereméről sorra levált kontinens-töredékek (így a Barrandiumi-, Kelet-Sziléziai-, Kis-Lengyelországi-, valamint a majdani Nóri-lemeztömböt alkotó egyes roncsok is) Fennoszarmácia (Ős-Európa) felé úsztak. Közülük néhány esetleg már a kaledóniai ciklus során nekiütközött az újonnan keletkező nagy „Északi kontinens” (Baltika avagy Laurusszia) déli peremének, és beépült az Észak-német-lengyel-, a Közép-európai kaledonidák és a Ligériai-Moldanubiai-kordillera gyűrt övébe.
Újabban Közép-Európa térségében jelentős kaledóniai hatással nem számolnak, az 500 millió évig sorakozó koradatokat a pánafrikai fázis elhúzódásával magyarázzák, és a fenti lemeztömbök ütközését korai variszkuszi eseményként értelmezik.
Az Ős-Tethys széles óceánja a devonban ismét erőteljesen riftesedett, északi alátolódó peremét a Ligériai-Moldanubiai-kordillera övezte az Alpok Helvéti és a Tisza-egység parautochton aljzatával együtt. Az egyre szűkülő Ős-Tethyst és csatlakozó ívmögötti medencéket (Massif Central, az Alpok Pennini-, a Kárpátok Klátovi-, Rakoveci- és a Tiszai-egység Nagybihari aljzata) délen a Gondwana részeként az Ausztroalpi-Délalpi aljzat Nóri-tömbje szegélyezte (Kantábriai–Montagne-Noire-öv).
A Ligériai-kordillera (aktív kontinensperem) további variszkuszi fejlődését középső–felső-devon takaróképződés, kéregvastagodás jelzi, majd egy kis nyomású/magas hőmérsékletű metamorfózis nagytömegű olvadékképződéshez vezetett (felső-devon–alsó-karbon). A Nóri-tömb passzív kontinensszegélyét ellenben szétlazulás, süllyedés jellemzi egészen az alsó-karbonban kezdődő hegységképződésig. A takaróképződés fokozatosan északról dél felé haladt előre és idővel fokozatosan gyengült; környezetünkben az Ős-Tethys a középső-karbon vége felé (a leóni fázisban) a Bükk–Belső-dinári zónában zárult be.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi