A Dácia-mikrolemez újpaleozoikuma

Full text search

A Dácia-mikrolemez újpaleozoikuma
A Tisza-mikrolemezhez képest a Dacidák újpaleozoikuma alárendeltnek mondható, az üledékképződés általában a triászban, de gyakran csak a jura folyamán kezdődött. Az újpaleozoikumi képződmények néhány jelentéktelen előfordulásától eltekintve a Keleti-Kárpátok északi elvégződésében (Máramaros), illetve nagy vastagságban és elterjedésben a Déli-Kárpátok nyugati végén (Bánság) találhatók. E variszkuszi hegységképződés után létrejött hegyközi aszimmetrikus üledékgyűjtő medencék kizárólag szárazföldi képződményeket tartalmaznak.
A Máramarosi-havasokban a kréta időszak végén a flisre áttolt, kristályos aljzatú Bukovinai-takarórendszer egykor legkülsőbb helyzetű, legmélyebb egységeiben (Infrabukovinai) a palásodott, lilásvörös-tarka, durva- és finomtörmelékes, maximálisan 250 m vastagságú képződmények közé savanyú vulkanitok települnek (Scarisoara, Poleanca). Hasonló kifejlődésű, az alsó-triász kavics-homokkőtől nehezen elkülöníthető a Brassó környéki perm is (Vulkán-hegység).
A Déli-Kárpátok legbelső (Szupragéta), illetve legkülső (Alsó-Danubiai) övében az erőteljes mezozoikumi lepusztulás miatt az újpaleozoikumi képződményeknek csak jelentéktelen roncsaival találkozhatunk. A molasszképződés súlypontja a felső-karbonban a Géta-egység Resicai övében volt, ahol a felső-vesztfáliai korú hegylábi törmelékre folyóvízi kavics-homokkő következik (vastagsága 500–1000 m). A stefáni korban az üledékciklusok egyre finomodtak, az ismétlődően kifejlődő ártéri mocsárerdőkből jelentős kőszéntelepek képződtek. A képződmények rétegtani tagolását gazdag szubtrópusi flórája, elsősorban páfrány- (Neuro-, Peco-, Lino-, Aletho- és Odontopteris) és zsurló- (Spenophyllum) fajok alapján végezték el. A feketekőszén-telepeket Resica térségében 1790 óta bányásszák.

A Mecseki szerkezeti öv felső-karbon-perm üledékgyűjtőinek szerkezeti-ősföldrajzi vázlata (Majoros György szerint, 1995)
A Felső-Danubiai-egység belső, Szirinia-övében a felső-karbon lényegében hasonló fáciesű, de hiányos és jóval vékonyabb (150–300 m). Kőszéntelepei részben idősebbek: Újbányán (Baia Nouă) vesztfáliai C–D, Berzászkánál (Berzasca) és Bigérnél (Bigăr) vesztfáliai D – stefáni A korúak.
Az alsó-perm elején (autuni kor) a Déli-Kárpátok molassz-medencéi kitágultak, és félsivatagi éghajlaton folyóvízi vöröshomokkő-kavicskő rakódott le nagy (1000–1500 méteres) vastagságban. E képződmény üledékhézaggal, diszkordanciával következik a felső-karbonra, de azon túllépve messze kiterjed a kristályos aljzatra is. Ezt a Felső-Danubikum rétegsorában a variszkuszi szubdukciós vulkáni működést követő bazalt-, majd riolit-lávafolyások és -piroklasztitrétegek tagolják. A bánsági perm képződmények – a karbonnal ellentétben – ősmaradványt alig tartalmaznak; néhány növénymaradvány (pl. Walchia piniformis), illetve (a germán „alsó-Rotliegend”-re jellemző) kagylófaj alapján valószínűleg csak az alsó-permet képviselik. A szilárd, ellenálló láva- és erősen cementált durvapiroklasztit-szintek ma meredeken emelkednek ki a puha, lepusztult homokkőből; rajtuk alakultak ki az Al-Duna egykori Izlás- és Tachtalia-zuhatagjai, amelyek fölött a Treszkovác- (Treskovaţi-) hegy riolit-sziklafalai vöröslenek.

A Treszkovác-csúcs az Al-Duna mentén, Greben felől: puhább perm törmelékes összletből kipreparálódott riolittest a Felső-Danubiai takaróból

Rétegzésre merőlegesen palásodott földpátos homokkő-aleurolit (felső-perm) a Móma-takaróból, Brihenytől (Briheni) nyugatra, Béli-hegység

A Badacsonyörsi konglomerátum durvatörmelékes padjai a badacsonyörsi Tepics-dombon

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi