Mészalkáli magmák kialakulása
Mészalkáli magmák kialakulása
A szubdukcióhoz kapcsolódó, andezitek uralta vulkáni ívek kialakulását a lemeztektonikai felfogás bonyolult, mélyben lejátszódó folyamatok eredményének tekinti. Amint azt a részletes geokémiai vizsgálatok és az olvadási kísérletek kimutatták, az andezitek ősmagmája az asztenoszféra „nedves” (víz és egyéb illóanyagok jelenlétében történő) olvadásával keletkezik. Az illóanyagokat a szubdukcióval alátolódó lemez hozza. Ennek a vékony, általában óceáni lemeznek az anyagát ugyanis döntően a tengerfenéken kiömlött, majd a tengervíz által átjárt és ezáltal nagymértékben mállott bazaltlávák képezik, amelyek tehát nagy mennyiségű hidratált ásványt tartalmaznak. Ehhez jön még kisebb mennyiségű, hidratált ásványokban szintén gazdag üledék a tengerfenékről. A szubdukció során mélybe tolódó, egyre nagyobb hőmérsékletnek és nyomásnak kitett óceáni kőzetlemez egy része bizonyos mélységben átalakul, mégpedig oly módon, hogy hidratált ásványai OH-csoportot vesztenek, miközben vizet, illetve más illóanyagokat szabadítanak fel. Az sincs kizárva, hogy maga a lemez is enyhe fokú olvadást szenved, amelynek során kőzeteinek legolvadékonyabb elegyrészei beolvadnak. Végső soron a lemez felületéről egy felfelé hatoló illóanyag-áramlás alakul ki, amely átitatja a felette található köpenyrészt – e folyamatot nevezzük köpenymetaszomatózisnak –, és ezáltal nagymértékben lecsökkenti annak olvadáspontját. Ekkor már csak kis többlethő vagy nyomáscsökkenés kell a magmaképződés beindulásához. A keletkező, eredendően bazaltos összetételű magmák ezt követően többlépcsős folyamat során kerülnek a felszínre, többnyire a kéregbeli magmakamrákban történt differenciációs folyamatok után. A vázolt, hosszadalmas folyamatsor lassúsága okozhatja azt a „deszinkronizációt”, ami például a Keleti-Kárpátokban is kimutatható, nevezetesen hogy az andezitvulkánosság a szubdukció lefolyásánál később következik be.
Az intermedier vulkánosság termékeit a Kárpátokban andezitek, dácitok, riolitok, bazaltandezitek, kisebbrészt bazaltok alkotják. E kőzetek lávadómokból, lávaárakból, valamint piroklasztitokból (elsődleges vulkáni törmelékkőzetekből) álló, általában bonyolult szerkezetű, nagyvonalakban kúp alakú rétegvulkánokat építenek fel, amelyeknek központjában kráterek, néhol nagyobb, beszakadásos kalderák foglalnak helyet. A vulkánok lábainál főkét másodlagos, azaz áthalmozásból származó törmelékleplek húzódnak, amelyek közé esetlegesen hullott vagy ár-piroklasztitok, olykor lávaárak települnek. E vulkáni szerkezetek többsége egyrészt váltakozó kiömléses (effúzív) és robbanásos (explozív) működéssel, másrészt a kitörési fázisok között a lejtőket felépítő vulkáni anyag száraz, gravitációs lehordásával (törmeléklavina) vagy víz általi lemosásával (törmelékárak, laharok) jött létre.
