A lemeztektonika szerkezeti egységei
A lemeztektonika szerkezeti egységei
A kárpát-pannon térségben három szerkezeti egységgel fogunk megismerkedni: a kőzetlemeztömbbel, a lemeztöredékkel és a takaróval. A kőzetlemeztömb (vagy egyszerűen lemeztömb) olyan bonyolult felépítésű, egykori kontinentális és óceáni lemezdarabokból összeálló nagyszerkezeti egységet jelöl, amely a földtörténet bizonyos szakaszában egységesen viselkedett. Egy-egy lemeztömb több egykori óceán és kontinens maradványait tartalmazhatja. A lemeztömb lemeztöredékekből vagy mikrolemezekből áll. Ezek olyan egységek, melyek a földtörténet során egy kőzet- (litoszféra-) lemezen keletkeztek. Az egyszerűség kedvéért külön lemeztöredéknek vesszük az óceáni területeken és külön a kontinentális területeken kialakult szerkezeti egységeket. A különböző óceánokból származó kőzetek tehát külön lemeztöredéket alkotnak, csakúgy, mint a különböző kontinensekéi. A legkisebb egység a takaró. Ez egy néhány kilométer vastag kőzetegyüttes, amely nem az eredeti keletkezési helyén található, hanem attól elszakítva, mivel akár jelentős (több tíz–száz kilométeres) távolságot megtéve egy szomszédos egységre tolódott. A takarók méretei végesek, de az egyforma, vagy hasonló kőzeteket tartalmazó, hasonló szerkezeti helyzetű takarókat a kutatók csoportokba foglalják, s egységes kőzetegyüttesként vagy kőzetlemezként kezelik. Így a Felső-kelet-alpi takarók például az Alpok nagy részén és az Északnyugati-Kárpátok teljes hosszában nyomozhatók, noha az egyedi takarók kiterjedése nem ilyen nagy.
