Térségünk lemeztektonikai elemeinek csoportosítása
Térségünk lemeztektonikai elemeinek csoportosítása
A megismert egységek rétegsorainak, ősmaradvány-együtteseinek összevetése alapján két nagyobb kontinens-csoport körvonalazódik. Az egyiket, amely afrikai eredetű volt, az Ausztroalpi- (Kelet-alpi-) takarók, a Tátra-Fátra-Gömör-Hronikum-Szilice, a Dinaridák, a Dunántúli-középhegység és a Bükk alkotta; ezt az európai szegélytől a Pennini-Vág-óceán választotta el. Az európai szegély és e nagyobb kontinens között egy kisebb, mikrokontinensekből álló „gyöngysor” húzódott, amelyek maradványait az alpi Briançonnais-, Hochstegen-, valamint a kárpáti Czorsztyn- és Sziléziai-Kordillera-egységekben találjuk. Az Ausztroalpi-Dinári kontinens belső részén egy óceáni ág húzódott, amelynek két oldalán jelenleg a Szilicei-Juvavi-, illetve a Torna-Bükki-, Dunántúli-középhegységi- és Dél-alpi-egységek foglalnak helyet. Ez az óceán a Melléte-Szarvaskői-óceán lehetett, amelyet a Dinaridák Vardar-óceánjával hozhatunk kapcsolatba.
A kontinensek és óceánok javasolt elrendeződése a középső-jura folyamán, amikor egyidőben a legtöbb óceán létezett. Az európai és afrikai partvonalak (vékony fekete) a két kontinens viszonylagos helyzetének jelzésére szolgálnak. Rövidítések:
DAN – Danubikum; CZO – Czorsztyn-mikrokontinens; VÁG – A Pennini-óceán kárpáti, szirtövi szakasza (Vág, Pienini); AKA – Alsó-keletalpi-takarók; FKA – Felső-keletalpi-takarók; TA – Tátrikum; KR – Krizsna-takarók; CH – Choč-takarók; SZI – Szilicei-takarók; DA – Déli-Alpok; KHG – A Dunántúli-középhegységi-egység takarói;
BÜ – Bükki parautochton: MEL – Melléte-Szarvaskői-óceáni takarók; ME – Mecsek;
VB – Villány-Bihari-takarók; AK – Alsó-Kodru-takarók; FK – Felső-Kodru-takarók;
MA – A Maros-öv ofiolitos takarói; IB – Infrabukovinai-takarók; SB – Szubbukovinai-takarók; BK – Bukovinai-takarók; GE – Géta-takarók; SGE – Szupragéta-takarók;
SZMM – A Szerb-Macedón-masszívum takarói; RhO – A Rodope takarói;
TR – A Transzilvanidák ofiolitjai
A másik nagyobb egykori kontinens-együttest – keletebbre – ma a Mecsek–Villány-Bihar–Alsó-Kodru–Biharia-, az Infra-, Szubbukovinai- és Bukovinai-, valamint a Géta–Szupragéta-takarók alkotják. Mindezek az egységek egykor az európai szegéllyel álltak szoros kapcsolatban, majd leváltak róla. A leváló, illetve a helyben maradó (európai) kontinentális perem között kinyíló térben keletkezhetett a Csalhó-Szörényi-óceán. A leváló kontinenscsoporttól délre találjuk az Erdélyi (Transzilvanida)–Vardar-óceánt. Ez az ág jelenleg vakbélszerűen elvégződik a Tisza-, a Bukovinai- és a Géta-egységek között. Az óceán déli peremét nem a Déli-Kárpátokban, hanem a Dinaridákban kereshetjük. Ezen a dinári peremen, vagy talán egy önálló ausztroalpi kontinensen keletkezhetett a Felső-Kodru- és a Persányi-egység.
Tektonikai szállítási irányok a kárpát-pannon térségben Lothar Ratschbacher, Franz Neubauer, Hans-Gert Linzer, Dusan Plasienka és munkatársaik, továbbá Michal Kovác és Jozef Hók, Tari Gábor, valamint saját vizsgálatok nyomán
A tektonikai szállítási irányokat külön térképen mutatjuk be. Ezeket a paleomágneses vizsgálatokból nyert harmadidőszaki forgásokkal korrigálnunk kell, így megkapjuk a felső-krétára vonatkozó irányokat. Ezekből kitűnik, hogy az alpi-kárpáti-térség korántsem egységes e szempontból; Hans Laubscher, Kovács Sándor és Tari Gábor ötletei nyomán, azokat továbbfejlesztve azt mondhatjuk, hogy két, kifliszerűen összehajlított tömbből áll. Ha e „kifliket” kihajlítgatjuk, a vakbélszerűen elvégződő déli óceánok, a Melléte és a Transzilvanida-Maros-Vardar peremei derékszögűvé válnak. További következmény, hogy a jelenleg szembenálló takarók, kontinentális töredékek ugyanarra a partra kerülnek. Ez a visszahajlított helyzet már jó kiindulópont a lemeztektonikai rekonstrukcióhoz.
