Greizenes, szkarnos és metaszomatikus ásványképződés
Greizenes, szkarnos és metaszomatikus ásványképződés
Mélységi magmás kőzetekhez kötötten a plutóni szinten (3–6 km mélységben) a pegmatitokat létrehozó 400 °C feletti oldatok lehűlésük során kondenzálódnak; rendkívül agresszív klór-fluortartalmú gázokat, fémkomplexeket tartalmazó fluidum alakul ki, ami a mellékkőzetet – leggyakrabban a benyomult magmás test (intrúzió) felső részét – erősen átalakítja. Ezen folyadék-gáz-szilárdfázisú reakciók során topáz-, fluorit-, lítiumcsillám- (zinnwaldit-, lepidolit-) tartalmú kvarcos, zúzott kőzet, szász bányászelnevezéssel greizen keletkezik. A greizen gyakran befogadó kőzete az Sn-W-Mo-ércesedésnek.
A kőzet összetételétől függően, a magasabb alkálitartalmú gránitintrúziók felső részén a magas hőmérsékletű oldatok helyi alkáliadúsulást hozhatnak létre. Ennek során a kőzet zömmel albittá alakul át, ez az ún. albitit. Gyakran a pegmatitokból fejlődik ki. E kőzet a Nb, Ta, Zr, Li, Be elemek gyűjtője, jellegzetes ásványai: albit, mikroklin, berill, kolumbit, tantalit, kassziterit, piroklór.
Plutóni, illetve szubvulkáni szinten egyaránt van rá mód, hogy a reakcióképes mellékkőzet (karbonátos üledékek) és a magmás test – a közöttük lévő eltérő kémiai aktivitás miatt – reakcióba lépjen. E folyamat neve kontakt metaszomatózis. Mivel a leggyakoribb reakcióképes kőzet a mészkő és a dolomit, a keletkezett új fázisok rendszerint Ca-szilikátok. A kőzet neve – skandináv bányászelnevezéssel szkarn – szívós nemezszerű, szálas kőzetre utal. Jellegzetes ásványai: diopszid, grosszulár, andradit, aktinolit, klorit, epidot. Az ásványképződés a „száraz” szkarn képződésével indul – ezen ásványok nem tartalmaznak hidroxidot –, majd a „nedves” szkarn hidroxidtartalmú ásványai válnak ki. A szkarnkőzetet gyakran nagyhőmérsékletű oldatok járják át, aminek során W, Mo, Bi, Au, Cu és Fe elemek dúsulhatnak. E folyamat jellegzetes ásványai a magnetit, pirrhotin, kalkopirit, arzenopirit, molibdenit, scheelit, bizmutin és arany.
Arany – Verespatak (Roşia Montană, Románia), Herman Ottó Múzeum (HOM) gyűjteménye
Akkor is mód nyílik új ásványfázisok képződésére, ha közvetlenül az oldatok érintkeznek a reakcióképes – gyakran karbonátból álló (mészkő, dolomit) – mellékkőzettel. Ezt metaszomatózisnak nevezzük. A metaszomatózist létrehozó oldatok eredete gyakran ismeretlen. Az oldatok mozgása lezáródhat, lefojtódhat kis porozitású kőzet (pl. agyagpala) révén, ekkor elszigetelt érctestek, érctömzsök alakulhatnak ki. A Fe- és Mg-ásványok – sziderit, ankerit, magnezit – tömeges felhalmozódásokat alkothatnak, gyakran szulfidos alkotókkal kiegészülve.
