Bauxit (Mindszenty Andrea)
Bauxit
(Mindszenty Andrea)
(Mindszenty Andrea)
Fontos ásványkincs és egyben klímajelző üledék, amely felbecsülhetetlen értékű információkat rejt a földtörténeti múlt kutatásához. A kárpát-pannon térség legnagyobb bauxittelepei a Dunántúli-középhegység területén találhatók; a telepek többsége a mezozoikumban és a harmadidőszak elején, az egykori Tethys sekély tengerparti zónáját szegélyező mészkőszigeteken képződött.
Akkoriban e területen trópusi monszunéghajlat uralkodott, aminek nagy szerepe volt abban, hogy a karsztos mészkőfelszín töbreiben összehordódó kőzetmálladék alumíniumdús anyaggá, bauxittá alakuljon. Külszíni bauxitbányáinkban a bauxit alól kibukkanó „fosszilis”, mezozoikumi karsztformák az egykori mállási folyamatok eredményét őrzik.
A bauxit felfedezésének története a múlt század elejére nyúlik vissza. Egy dél-franciaországi, provence-i falucska, Les Baux közeléből P. Berthier 1821-ben írta le a karsztos mészkő töbreit kitöltő különös, vörösagyagszerű képződményt. Berthier azt hitte, új ásványt talált, de nem nevezte el, s rendszertanilag sem sorolta be, a kémiai elemzések azonban kimutatták, hogy a képződmény 52%-ban Al2O3-ból állt. A bauxit nevet 16 évvel később az ugyancsak francia H. Dufrenoy adta az alumíniumdús képződménynek, amelyről addigra az is kiderült, hogy nem ásvány, hanem ásványkeverék, tehát kőzet.
A Kárpát-medence első bauxitleletei
A bauxit és telepeinek jellemzői
A kárpát-pannon térség bauxitelőfordulásai
