Magyarország ultrabázit-lelőhelye: Szarvaskő
Magyarország ultrabázit-lelőhelye: Szarvaskő
A Mellétei-sorozathoz kapcsolódó híres szarvaskői magmás terület különleges és változatos kőzetei régóta vonzzák a geológusokat. Ez a vidék a gravitációs elkülönüléssel keletkezett kőzetek rendkívüli lelőhelye. Az óceánközépi hátságok alatt nagy méretekben lejátszódó kőzetképződési folyamatok ezen a területen kissé eltérő módon, sajátos környezetben és igen kis, pár kilométeres léptékben mentek végbe. Az itteni, ilmenit tartalmú ércperidotit ásványainak például fordított a kiválási sorrendje, az ércásvány a többi színes szilikát után kristályosodott. A titántartalmú ilmenit mennyisége a 10%-ot is meghaladhatja, de a századunk elején végzett kutatás és próbatermelés során kiderült, hogy a titánérc összmennyisége kevés, és a szilikátos környezet miatt a titán gyakorlatilag kinyerhetetlen. A Vasbánya-hegy oldalában ma is jól látható a beomlott kutatótáró szája, s alatta a hegyoldalon még gyűjthető ez a szép, fekete, igen nehéz kőzet. Szabad szemmel is felismerhetjük benne az apró, minden irányból ragyogóan fénylő, szürke pontokként megjelenő ilmenitet, és a centiméteres méretet is elérő, szintén fekete, jól hasadó, tükörként fel-felvillanó piroxént. Az olivin, ércásványok, rombos és monoklin piroxének, plagioklász, horblende (barna- és zöldamfibol) és biotit különböző kombinációi számos más ultrabázisos és bázisos kőzetet alkotnak itt (piroxenit, hornblendit, gabbróváltozatok); ezek legszebb lelőhelyei a Major-árok és az Újhatár-völgy. Az amfibolgabbrót viszont a pár kilométerrel északabbra levő Tardosi kőfejtőben érdemes keresni, ahol a centiméteres méretű, zöldes árnyalatú, kissé áttetsző plagioklászlécek között fekete amfiboloszlopok és kerekded, vörösesfekete piroxénszemcsék találhatók. A gabbróban gyakran fedezhetünk fel 5–15 cm átmérőjű foltokban megjelenő, nagyméretű ásványokból álló pegmatitos „fészkeket”. A könynyenillók (H2O, CO2 stb.) ugyanis csak a legkésőbb kiváló ásványokba tudnak beépülni, s ha sok van belőlük a kristályosodó magmában, elszigetelt gócokba tömörülnek. Itt azután közreműködésükkel sokáig megmarad az olvadékállapot, és a hosszabb kristályosodási idő alatt az ásványok nagyobbra nőnek. Még szebben mutatkozik meg ez a jelenség az Újhatár-völgy bejáratánál található Tó-bérci kőfejtőben, ahol más látványosság is akad. Mégpedig a magmás differenciáció legfelső, 64%-nál nagyobb SiO2-tartalmú terméke, a plagiogránit, amelynek fő elegyrészei a kvarc és a savanyú plagioklász. Képződése úgy mehetett végbe, hogy az SiO2-ben nagyon szegény szilikátok (pl. olivin, rombos piroxén) kristályosodása során a kis mennyiségű maradékmagma végül SiO2-ben feldúsult („savanyúvá” vált). A Tó-bérci kőfejtőben található fehér színű plagiogránit a gabbró és a csillámdús mellékkőzet között található. Képződésében a mellékkőzetek intenzív beolvasztása (kontamináció) is jelentős szerepet játszhatott. A gabbróval határos részein nagy mennyiségű, kerek, vörös színű gránát vonzza a gyűjtőket.
A Darnó-hegy mélyéből származó olivingabbró mikroszkópi képe. A kerekded, szürke szemcsék olivin utáni szerpentin álalakok; a színes elegyrészek piroxének; a léces, fehéresszürke kristályok földpátok (plagioklászok)
