Síkságaink biogeográfiai arculata
Síkságaink biogeográfiai arculata
A síkvidékek élővilága – ha nem is mindig egyformán – mindig is különbözött a domb- és hegyvidékétől; az egyhangúbb felszíneken a mikroklíma helyett elsősorban a talaj- és vízviszonyok (a talajvíz közelsége, a vízborítás időtartama), tehát edafikus tényezők az elsődlegesek. Síkvidéki területeink – ma már csak töredékes – természetes élővilága ebből is következően nagy mértékben függvénye volt a talajképző kőzetnek, illetve a domborzati szinteknek, formáknak. Az Alföld legmélyebb fekvésű, a Tisza és mellékfolyói által járt területeinek alluviális üledékein, illetve az elhalt növényi részek szénülése során elsőnek keletkező tőzegen egykor nagy kiterjedésű mocsarak, lápok terjeszkedtek. A folyóárterek öntésiszapjain egykor nagy kiterjedésű ártéri puha- és keményfaligetek díszlettek.
Az egykori futóhomok-felszínek évelő homokpusztai gyepeiben és borókás-fehérnyárasaiban sok ritka faj bújik meg
A folyószabályozások és a huszadik századi meliorációs beavatkozások (lecsapolások) következtében a vizes élőhelyek elenyészően kicsire zsugorodtak. Az erdőirtások és a többi természetátalakító beavatkozás következtében végeláthatatlan alföldi puszták és szikesek alakultak ki. Szinte egészében eltűnt a löszterületek egykori fajgazdag pusztai élővilága is, hiszen a löszön kialakult mezőségi talajok kiválóan alkalmasak a szántóföldi művelés számára. Az eredeti löszvegetáció, illetve -élővilág csak a löszvölgyek mezőgazdasági művelésre alkalmatlan meredekebb lejtőin, a löszfalak feletti peremeken, az alföldi kunhalmokon maradt fenn. A síkvidéken legjobban talán a homokterületek élővilága őrződött meg, ami azzal magyarázható, hogy a könynyen kiszáradó és felmelegedő homok kevésbé kedvez a mezőgazdasági kultúráknak. Az egykor szélmozgatta homok változatos domborzata sokhelyütt kiválóan megőrizte a homoki szukcesszió-sort a nyílt, egyéves homokgyeptől az évelő homokpusztán keresztül a homoki kocsányos tölgyesig.
A löszterületek egyik jellegzetes, kora tavasszal virító cserjéje a törpe mandula (Amygdalus nana)
