Jelenkori vízrajzi változások

Full text search

Jelenkori vízrajzi változások
A Kárpát-medence vízhálózata a pleisztocén végére túlnyomórészt mai képét mutatta. A jelenkor 10 ezer éve alatt végbement változásokban – a további szerkezeti mozgásokon és az éghajlati hatásokon kívül – már az emberi tevékenység is közreműködött.
A Duna Kárpát-medence-beli mederváltozásait recens szerkezeti mozgások váltották ki. A Kisalföld további erős süllyedése a Dunát Pozsony-Komárom között nagy eséstörésre és minden durva hordalékának lerakására, fokozott hordalékkúpépítésre kényszeríti. A mellékfolyók (a Vág és Nyitra, illetve a Rába és Marcal) is csak a hordalékkúp alját jelölő két fattyúág (északról a Kis-Duna, délről a Mosoni-Duna) alsó végénél tudják vizüket a főágba vezetni. A Kisalföld süllyedéke kényszeríti északi irányú fordulóra korábbi állandó keleti irányából az Ikvát és a Répcét is, amelyek a Fertő-tó lefolyásával együtt csak nehezen találják meg útjukat a Hanság medencéjén át a Mosoni-Dunához. Tovább folyik a Rába-völgy alsóbb szakaszának süllyedése.
A Dunántúli-középhegység déli lábánál a pleisztocén végén kialakult süllyedéksorozat – az Alsó-Zalától a Balaton medencéjén át a Velencei-tóig – tovább élt a holocénban is (lásd még a tavak bemutatásnál). Az éghajlat ingadozásainak megfelelően a kialakuló nagy tavak többször változtatták felszíni kiterjedésüket.
A pleisztocén végén kezdődött és a holocénban folytatódott a Duna–Tisza közi hátság nyugati peremét alámosó Duna meder elsorvadása és a főmeder állandósulása mai helyén. Az Alföld legnagyobb méretű jelenkori folyásirányváltozása azonban a Tisza vízrendszerében következett be, amit a pleisztocén végén az Alföld északi-északkeleti szegélyén végbement süllyedések idéztek elő (a Jászság, a Borsodi-ártér, a Taktaköz, a Bodrogköz, Bereg, Szatmár, továbbá a Körösök menti két Sárrét területén). Utóbbi süllyedésektől délre akár 50–60 méter magasságú felszínként maradt vissza a Nyírség korábbi hordalékkúp-területe, miáltal az addigi folyóhálózat nagy mértékben átalakult. A Tisza a würm végefelé az Ér-völgy helyett északnyugatnak fordult, és a szatmár-beregi-bodrogközi süllyedékeken át megkerülte a Nyírséget. Keresztezte a Hernád, Sajó, Eger, Tarna és Zagyva egykori útvonalát, és Csongrád alatt érte el korábbi völgyét. Ez a nagymérvű – máig megmaradó – folyásirány-változás természetesen nem egyszerre ment végbe; a Tisza vízhozama egy ideig valószínűleg megoszlott az új meder és az Ér-völgy között. Követte a Tisza átváltását a Szamosé, majd a Krasznáé is. Utóbbi árvizeinek egy része azonban a múlt századi folyószabályozásokig még az Ér-völgyön át vonult le.
A Nyírséget felépítő folyókat – a mai Bodrog forrásfolyóit – a Bodrogköz süllyedéke a Tokaji-hegység keleti lábánál egységes mederbe gyűjti össze. E meder ugyanakkor a holocén egyes szakaszaiban még a Tisza vizének is helyt adott; a folyó átfolyási helyét és emlékét a Tice-ér medre és neve mutatja.

A Kárpát-medence vízborította területei a folyószabályozások előtt (Magyarország Nemzeti Atlasza alapján)
Tokajtól délre a Hernád, a Sajó, az Eger, a Tarna és a Zagyva Tisza által átvágott régi medrei átkerültek utóbbi bal oldalára. Ezeken át a Tisza árvizei egészen a szabályozásokig rendszeresen lefolyhattak a Körösök süllyedékébe. De voltak területi változásai a Sajó-Hernád, az Eger és Laskó, a Tarna és a Zagyva útirányának is. Utóbbit pl. a Jászság központjában a Jákóhalma melletti fiatal süllyedék kényszerítette ki.
A Tisza, Szamos és Kraszna távozása után az Ér-völgy minden északkeletről érkező vízfolyását elveszítette. Csak délen a Berettyó maradt meg, amelyet a Nagy-Sárrét süllyedéke kötött helyhez. Ugyanígy hatott a Kis-Sárrét medencéje a Sebes-Körösre. Ezek a folyók a másik két Körös-ággal (a Fehérrel és a Feketével) egyesülve lassanként északra térültek a süllyedésében erősen mérséklődött Körös-vidéki medencéből, birtokba véve az Ős-Tisza korábbi, Szeghalomtól délnyugatnak tartó medervonalát. Kevés hordalékukkal az Ős-Tisza korábbi nagy ívű mederhálózatát nem tudták feltölteni, csupán kisebb kanyarulatokkal fodrozták.
A Körös-vidék erózióbázisként betöltött szerepének megszűnése a Marosra is hatott. A Maros – valószínűleg szerkezeti mozgások hatására – Aradtól nyugatra átvágta előbbi hordalékkúpjának lösszel borított felszínét, és azóta Szegednél vezeti vizét a Tiszába. A Körös-vidék felé vezető korábbi medrét – mindmáig – csak árvizeinek túlfolyójaként tartotta fent. A mai Száraz-ér már ennek a nyugatra folyó Marosnak a fattyúága, mint ahogyan ilyen a déli oldalon kiszakadó és ugyancsak a Tiszába folyó Aranka is.
A holocén vízrajzi változásokról nem csupán felszínalaktani, üledékföldtani, paleobotanikai és régészeti adatok tanúskodnak, hanem az ókori és középkori térképeken rögzített nyomvonalak is. A lecsapolások és folyószabályozások előtti legutolsó, természeteshez közeli vízrajzi állapotot térképen mutatjuk be.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi