Termelési, települési és veszélyes hulladék
Termelési, települési és veszélyes hulladék
A begyűjtött hulladék nagy része lerakókba kerül. Az égetéses ártalmatlanítás alárendelt (pl. Budapesten egyetlen kommunális hulladékégető működik Újpalotán 2 millió m3/év kapacitással), noha a szilárd települési hulladékban az utóbbi években fokozatosan növekedett az éghető papír és műanyag aránya (Budapesten 30 térfogatszázalék, bár még mindig alatta van a nyugat-európai városi átlagnak [60%-nak]). A papír és műanyag megszaporodása ugyanakkor jelentősen növelte a hulladék térfogatát.
A szelektív hulladékgyűjtés hazánkban sajnos még nem terjedt el, már csak azért sem, mert a hulladékfeldolgozás ipari háttere nincs biztosítva. Időszakos akciókkal azonban komoly eredményeket lehet elérni, így például a budapesti általános- és középiskolákban 1993-ban egy egyéves szárazelem-gyűjtés során 20 tonnányi hulladékot gyűjtöttek be.
II. osztályú veszélyes hulladék tárolására szolgáló medence Aszódon. Alján fóliaszigetelés és gumiköpenyek, középen a fejlődő gáz kivezetésére szolgáló függőleges szellőzőcső, oldalt sínen mozgatható védőtetők láthatók
A folyékony települési hulladékok mennyiségének emelkedése arra vezethető vissza, hogy a vezetékes vízellátás kiépítésével nem tartott lépést a csatornahálózat fejlesztése, így az ún. közműolló szétnyílt. Míg 1970-ben a lakások 34%-a volt bekapcsolva a vízhálózatba és csak 9%-uk nem volt csatornázva, addig 1987-re a 68%-nyi bekapcsolt lakás mellett már 28%-ra nőtt a csatornázatlanok aránya. A főváros szennyvizeiből csak mintegy 15–17%-ot tisztítanak biológiai úton, így naponta mintegy 1 millió köbméter szennyvíz jut Budapest térségében a Dunába. Az országos helyzet sem jobb, hiszen 1987-ben 16,8 millió tonna folyékony települési hulladék keletkezett, aminek csak századát (0,15 millió tonnát) gyűjtik be szervezett formában.
1992-ben mintegy 4,2 millió tonna veszélyes hulladékot termeltünk (lásd a keretes szöveget). Bár az összmennyiség egyharmadát kitevő, lúgos hatású, a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap mennyisége 1990 óta jelentősen csökkent, Magyarország a maga évi közel 400 kg/fő veszélyeshulladék-termelésével „nagytermelőnek” számít – Ausztriában csak 26 kg, Németországban 75 kg/fő az arány. A veszélyes hulladékok gyűjtése és kezelése súlyos probléma. Az átmeneti tárolótelepeket nem számítva (lásd alább) csak egy végleges lerakó készült el (Aszód), és egy regionális égetőmű üzemel (Dorog). Az épülő, de a lakossági ellenállás miatt és más okokból is halogatott további két veszélyeshulladék-égető (Garé, Rudabánya), illetve az egyéb, üzemelő helyi égetőművek (jelenleg 35 van ilyen) összesen mintegy 140–150 ezer tonna kapacitásúak. Az égetés a szennyezők koncentrálása és részben légkörbe bocsátása miatt nem igazán jó megoldás, de a gazdaság jelenlegi mechanizmusai és szintje miatt az egyéb, jobb módozatok ma még kisebb szerepet játszanak.
Illegális szemétlerakás (vadlerakó) egy szántóföldön Budapest határában. A hulladék jellemzően vegyes összetételű, az építési törmeléktől a veszélyes hulladékokig (pl. festékek) minden megtalálható benne
