Három fő folyó- és sokféle felszínalatti víztípus

Full text search

Három fő folyó- és sokféle felszínalatti víztípus
A Balti- és a Fekete-tenger közötti fő vízválasztó az Északnyugati-Kárpátokon vonul végig. A Duna és mellékfolyói az Északnyugati-Kárpátok csaknem minden folyójának vizét a Fekete-tengerbe szállítják. A Balti-tengerbe csak az Odera, a Dunajec és a Poprád folyik. A Fekete-tenger vízgyűjtőterületéhez az Északnyugati-Kárpátokban három vízterület tartozik. Nyugaton a Morva folyó vízgyűjtőjét találjuk, a hegység középső részén több folyó (Vág, Garam, Ipoly) vízgyűjtője osztozik, keleti része pedig a Tisza vízgyűjtőterületének része.
Vízjárásuk alapján az Északnyugati-Kárpátok folyóit három típusba sorolhatjuk: magashegységi, középhegységi és dombvidéki folyók.
A magashegységi folyókhoz tartozik a Duna, amelyet mellékfolyói az Alpokból táplálnak. Ilyen típusúak a tátrai patakok is. Vízállásuk nyár elején a legmagasabb, amikor a hegyekben olvad a hó és jég, télen a legalacsonyabb, amikor a csapadékot a hótakaró visszatartja.
A középhegységi típusú folyóknak szintén télen a legalacsonyabb a vizük. A hó azonban itt korábban olvad, ezért e folyók vízállása tavasszal a legmagasabb. Ide sorolhatjuk a Vág és a Garam felső folyását, ezek mellékfolyóit és a többi középhegységi folyót.

Az Északnyugati-Kárpátok magashegységi (a), középhegységi (b) és dombvidéki (c) folyóinak összehasonlító vízhozamdiagramja évszakos bontásban. Kék – tél, zöld – tavasz, piros – nyár, sárga – ősz
A dombvidéki típusú folyókat testesíti meg a Nyitra, a Zsitva, az Ipoly és számos más folyó. Vizük szintén tavasszal a legbővebb, sőt gyakran telente is megemelkedik a szintjük, amikor az alacsonyan fekvő vidékeken megolvad a hó, miközben kicsi a párolgás. Nyáron és ősz elején ellenkezőleg, a víz párolgása nagyobb, s kevés a csapadék. Ilyenkor folyik bennük a legkevesebb víz.
Tavak az Északnyugati-Kárpátokban elsősorban csak a magasabb hegységekben fordulnak elő. A gleccservájta tavak száma több mint 200. A legismertebb köztük a Tengerszem-tó (Morskie Oko), a Csorba-tó, a Kőpataki-tó, a Poprádi-tó és a Nagy-Hincó-tó. A Magas-Tátrán kívül tengerszemek még a Liptói-havasokban és az Alacsony-Tátrában is találhatók. A többi tó általában csuszamlással keletkezett. Ilyen például a Szalánci-hegységben található Izra-tó vagy a Gömör-Tornai-karszt szlovákiai részén a Gyík-tó. A hegységben számos mesterséges tó is található.
Az Északnyugati-Kárpátok felszínalatti vizeinek többsége nagy mélységbe nem hatol le, tehát sekély körforgású víz. Mennyiségét és jellemzőit a környező kőzetek minősége határozza meg. Az Északnyugati-Kárpátokban található felszínalatti vizeket ennek alapján 6 típusba soroljuk: 1. A belső-kárpáti („kristályos”) övezetben található felszínalatti víz csak repedésekben és kőtörmelékben gyűlik fel. A források kis hozamúak, ritkán érik el az 1–2 litert másodpercenként. 2. Hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek a harmadidőszaki vulkáni hegységek felszínalatti vizei. 3. A mészkő és dolomit felszínalatti vizei a maghegységek fedőrétegeiben és elsősorban a karsztvidékeken találhatók meg. Mivel a víz oldja a mészkövet és a dolomitot, e területeken – a repedésrendszer közvetítésével – valóságos felszínalatti folyóhálózat alakult ki. A karsztforrások általában bővizűek, némelyikük a 100 liter/másodperces vízhozamot is eléri. 4. A fliskőzetekben levő felszínalatti vizek a Külső-Kárpátok területéhez kapcsolódnak. A vízáteresztő homokkőben találhatók, amely vízátnemeresztő agyagos rétegek között helyezkedik el. 5. A harmadidőszaki üledékek felszínalatti vizei a fiatal völgymedencékben fordulnak elő. Ezek a vizek homok- és kavicsrétegekben gyűlnek össze. Ha fölöttük agyagos rétegek húzódnak, ezek átfúrása esetén mint artézi víz törnek a felszínre. Ebben az esetben tehát mély körforgású vízről van szó. 6. A negyedidőszaki üledékek felszínalatti vizei folyóvölgyek, teraszok és törmelékkúpok kavicsában, homokjában gyűlnek össze.

A Sztrecsnói vár
Az ásványvizek és hévizek mély körforgásúak: ásványi anyagokkal feltöltődve, felmelegedve törések mentén jutnak a felszínre. Az Északnyugati-Kárpátok különösen gazdag ásvány- és hévizekben. A mintegy 1400 ásványvízforrás legismertebbjei a Szantovka, a Szlatina és a Fátra. A melegvizű gyógyforrásoknál világszerte ismert fürdőhelyek épültek, mint például Pöstyén (Piešt'any), Trencsénteplic (Trenčianske Teplice) vagy Szliács (Sliač).

Növényzeti övezetesség a Sztrecsnói-várhegytől a Kis-Fátra tetejéig. A legalsó szinteken a sötétebb sárga szín a tölgyesek, a világoszöld a bükkösök, a sötétebb zöld a lucfenyvesek, a keskeny kékeszöld sáv a törpefenyők övét jelenti, legfelül a halványsárga szín pedig az alpesi rétnek felel meg

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi