Felső-Tiszavidék
Felső-Tiszavidék
A Nyírség északi, északkeleti előterében a pleisztocén végén kialakult alföld-peremi süllyedékekhez Magyarországon a Bereg-szatmári-síkság, a Rétköz és a Bodrogköz tartozik, s jelentős részei nyúlnak át Szlovákiába, Ukrajnába és Romániába.
Vízzel borított elhagyott folyómeder a Bodrogközben
A Felső-Tiszavidék és a Nyírség fejlődéstörténete a süllyedékek kialakulásáig azonos volt. Ez azzal magyarázható, hogy mindkét terület része volt az Északkeleti-Kárpátokból és az Észak-Erdély irányából lefutó vízfolyások által épített hatalmas, összefüggő hordalékkúpnak. A vízfolyások a hordalékkúp fejrészénél durvább, délebbre finomabb üledéket raktak le. A würm második felében végbement szerkezeti mozgások hatására a Nyírség központi része megemelkedett, és az északi, északkeleti peremterületek süllyedni kezdtek. Emiatt a vízfolyások a süllyedő területek felé irányultak és azok felszínét fokozatosan átformálták. A süllyedés nem volt egységes. A hordalékkúp magasabban maradt szintjein a száraz időszakokban futóhomok képződött.
A mély fekvésű felszíneket rendszeresen elöntő vízfolyások jelentős eróziós-akkumulációs tevékenységet végeztek. Folyásirányukat állandóan változtatták, miközben holtágakat, morotvákat hagytak hátra. Így a táj képét az élő- és holtmedrek, folyóhátak, és a megmaradt homokszigetek igen változatossá teszik. Érdekes színfoltok a síkságból kiemelkedő, apró szarmata vulkáni kúpok (a barabási Tipet- és a tarpai Nagy-hegy) is. A riolitos-dácitos kőzetek felszínét a pleisztocén végén lösz fedte be.
Az ármentesítések előtti gazdag vízivilág mára jelentősen megváltozott. A hajdani lápok, mocsaras és vízzel borított területek eltűntek. A táj felszínét fiatal öntésképződmények, réti agyagok, lápos-kotus üledékek borítják.
