A magyarországi középhegységek, s így az általuk hordozott karsztvidékek pliocén-negyedidőszaki emelkedése 250–400 m-re becsülhető. A több szakaszú emelkedésnek megfelelően a viszonylagos karsztvízszint mélysége lépcsőzetesen nőtt, s ehhez igazodva valamennyi karsztos hegyvidékünkben újabb és újabb barlangok-barlangszintek keletkeztek, a kiemelt és kiszáradt barlangok pedig pusztulni kezdtek. Romosodásuk különösen erős volt a fagyaprózódás föltételeit az év nagyobb hányadára biztosító jégkorszakokban. Maga az üregpusztulás, mivel a kiemelt és kiszáradt barlangok száma az idő előrehaladtával nőtt, a legutóbbi, würm jégkorszakban volt a legjelentősebb. Az emelkedés következtében azok a zegzugos járatrendszerek, amelyek a korábbi – kréta-harmadidőszaki – karsztvíztükör szintjében jöttek létre, fölkerülhettek az átmenőbarlangok képződésének szintjébe, s bizonyos szakaszaikat a kialakuló új járatok össze is kapcsolhatták. Így új-harmad-negyedidőszaki barlangjainknak olyan üregrészei is lehetnek, amelyeknek – korukat, formakincsüket és eredetüket tekintve – alig van közük a barlang egészéhez.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.