A rétegtan módszerei
A rétegtan módszerei
A rétegek, a bennük felhalmozódott ősmaradványok és az idő párhuzamba állítása a biosztratigráfia (életrétegtan) feladata. Ez az élővilág folytonos, de nem egyenletes ütemű fejlődésén, az evolúción alapul. Egy bizonyos időben azonban más-más élőlények népesítették be a különböző élőhelyeket, s ez eltérő környezetekben megnehezíti az egyidős rétegek felismerését. Mi több, élőlények bizonyos csoportjai hosszabb időn keresztül szinte változatlanul maradhattak fenn, ugyanakkor számos rétegben nincsen értékelhető ősmaradványegyüttes.
Az egymásra települő és egymással összefogazódó kőzettípusok sorrendjét és térbeli elhelyezkedését a litosztratigráfia (kőzetrétegtan) kutatja. A kőzetegységek határai általában metszik a képzeletbeli idősíkokat, azaz adott üledékes kőzet időben eltolódva fejlődhet ki egy területen, az eltolódás tér- és időbeli mértékét pedig nehéz megítélni.
A rétegtani módszerek harmadik nagy családját a kronosztratigráfia (időrétegtan) alkotja. Ennek célja éppen az azonos korú felületek és rétegek felismerése. Hagyományos egységeinek határát (pl. perm/triász) általában önkényesen, az adott határnak leginkább megfelelő kritériumok alapján tűzték ki. Ez azonban nincsen így a kronosztratigráfia legfiatalabb ágában, a fizikai rétegtannak is nevezett szekvencia-sztratigráfiában. Ez a módszer a rétegoszlopban megfigyelhető üledékképződési szünetek, lepusztulási (eróziós) felszínek és az általuk közrezárt üledékek globális azonosításán alapul. Bár gyökerei legalább egy évszázadra nyúlnak vissza, robbanásszerű fejlődése az utóbbi másfél évtizedben ment végbe. Elmélete és gyakorlata heves vitákat vált ki napjainkban is.
Körülbelül 7 millió évig tartott, amíg a Fődolomit képződését a keletről nyugat felé terjeszkedő Dachsteini mészkő felváltotta (Haas János nyomán)
A legfontosabb vezérkövületek időbeli elterjedése. Fehér alapon a tengeri, szürke alapon a szárazföldi szervezetek; az elterjedési sávok annál sötétebbek, minél fontosabb volt az adott csoport (Géczy Barnabás Őslénytan c. tankönyvéből)
