Távérzékelés (Nemerkényi Antal)
Távérzékelés
(Nemerkényi Antal)
(Nemerkényi Antal)
A légi- és űrfelvételek földtudományi felhasználását, a távérzékelést gyakorta nevezik a Föld újrafelfedezésének. A távérzékeléses vizsgálatok még egy olyan kis területű és földtanilag-földrajzilag viszonylag jól megkutatott, részletesen feltárt térségben is, mint Magyarország, számos tudományos újdonsággal szolgáltak.
A távérzékeléses vizsgálatok során a földfelszínről, a légkörről, a víztestekről a róluk, illetve a bennük lévő tárgyakról visszavert, valamint az általuk kibocsátott elektromágneses hullámok közvetítésével nyerünk adatokat. A távérzékelés mint szakkifejezés az angol remote sensing fordításaként csupán pár évtizede terjedt el, a mögötte rejtőző módszer gyökerei azonban a múlt század közepéig nyúlnak vissza. A távérzékelés „korszaka” végeredményben akkor kezdődött, amikor egy Félix Tournachon nevű francia fotográfus 1858-ban léggömbön Párizs fölé emelkedve elkészítette az első légifelvételeket. A módszer századunk elején, a motoros repülőgépek megjelenésével indult igazán fejlődésnek, s mint a civil tudományos módszerek oly sok válfaja, ez is a hadi célú felhasználás „melléktermékeként”, a katonai rendeltetésű légifelvételek oldalvizein surrant be a földtudományok kutatási tárházába.
A távérzékelés térhódítása Magyarországon
A legkülönbözőbb tudományos alkalmazások
Gyakorlati kérdések megoldása
A látható fény tartományának határán innen és túl
A Landsat- és a Spot-műholdak
