E nyári nap eseményeit az amerikaiak az alábbiak szerint rögzítették. Több mint 430 bombázó indult bevetésre Budapest és Pétfürdő olajipari célpontjai, továbbá az észak-olaszországi mantuai rendező pályaudvar bombázására. Budapest légterében már a támadás kezdete előtt jó néhány perccel megjelentek a Mustangok, felkészülve a Bécs irányából várható vadásztámadások visszaverésére. Azonban sem Bécs, sem más irányból nem jöttek magyar, vagy német vadászok.
A 14. FG 48 db Lightningje Veszprémnél találta meg a gondjaira bízott 47. Winget. Jóval előbb kellett volna már találkozniok, de a bombázók 11 perccel korábban érkeztek. A bevetés terve szerint a 47. Wingnek Bicskénél kellett volna a Ferencvárosi rendező pályaudvarra fordulni, a Lightningeknek pedig Budaörs előtt leválni, majd Budapesttől délkeletre ismét oltalmukba venni a bombázókat, úgy, hogy közben már a főváros felett tartózkodó Mustangok vigyáznak rájuk. Nem így történt.
A bicskei forduló előtt 25–30 Me–110-es és Me–210-es romboló közeledett Győr irányából. Egyenesen a bombázóknak tartottak zárt, fegyelmezett kötelékekben. Gondolkodásra nem volt idő. Két század P–38-as indult támadásra. A németeknél is hiba történt: a rombolók biztosítására rendelt vadászgépek késtek. A Lightningek lendületes támadása szétforgácsolta a rombolóköteléket. Kifordultak a támadás elől, néhány romboló a földközelben keresett menedéket. A szervezett támadásuk összeomlott. Franklin L. Robinson őrnagy egy Me–110-est vett célba. Pilótája jobbra, balra dobálta gépét, hogy elkerülje a találatokat, ez nem sikerült neki, egyetlen sorozat és a 110-es hátára fordult. Füstöt húzva maga után, zuhant a mélybe.
Az újabb veszélyt a felső lépcsőben biztosító Lightningek sem vették észre. Az üldözéssel már-már felhagyó és a biztosító P–38-as századok nyakába váratlanul zúdult egy sereg Me–109-es és Fw–190-es. Ward L. McCombs hadnagy gépének bal motorja lángra lobbant. A kéttörzsű gép meredeken felfelé húzott. Lerepült a kabintető és rövidesen megjelent a nyitott ejtőernyő. Túl nagy lendülettel támadtak a németek. A nagy megközelítési sebességtől nem tudtak pontosan célozni, a fordulóharcban pedig nem volt tapasztalatuk. A váratlan támadástól a Lightningek is szétrebbentek, de a géppárok együtt maradtak. A biztosítószázad is beavatkozott a küzdelembe. A németek elbizonytalanodtak, a támadásból védelembe mentek át. Michael Brezas hadnagy először egy Me–109-est lőtt le, majd a fordulózgató Fw–190-esekből kettőt. Donald A. Luttrell hadnagy találatokat ért el egy Me–109-esen, amelyik azonnal kivált a harcból és nyugati irányba elrepült.
A Messerschmittek és Focke-Wulfok eltűntek, Bicskétől Nyugatra a Vértes lábánál füstoszlopok emelkedtek a magasba. Elhangzott a gyülekezési parancs. John G. Schill százados raja is gyülekezett. Clude E. Durbin hadnagy ekkor végzetes hibát követett el. Felzárkózásnál alulról nekiütközött Schill százados gépének. A két Lightning kormányozhatatlanul zuhant, és csak egy ejtőernyő nyílott ki. Frank M. Higdon és Gustaf K. Strom hadnagyok eltűntek. Nem látta senki, mi történt velük. A 14. FG megfogyatkozva, Budapest irányába fordult. Messze előttük, Budapesttől nyugatra egy B–24-es zuhant le, kiugrani nem láttak senkit. Az amerikaiak öt vadászgépet vesztettek, pontosan annyit, mint egy hónappal korábban ebben a légtérben.
A 49. Bomber Winghez 09 óra 38 perckor Virovitica (Verőce) közelében csatlakozott 41 db P–38-as. Északi irányba haladtak, majd Tapolca felett Pétfürdő felé fordultak. Veszprém közelében kétharmad fölé növekedett a felhőzet. Gomolyfelhők voltak, de a célpont környékét részben eltakarták, és ez megnehezítette a célpontra repülést. A bombák egy része a célpont mellé hullott, de robbantak Hajmáskér külső területén és Fűzfő közelében is. A kísérővadászoknak itt nem akadt dolguk, a bombázókat szórványos és pontatlan tüzérségi tűz fogadta.
A budapesti olajfinomítókat támadó 5. és 47. Bomber Wingből egy B–17-es és két B–24-es bombázó nem tért vissza. A 306. Fighter Wing létszáma a nap folyamán hat P–38-assal lett kevesebb, ebből öt P–38-as a 14. FG-hez tartozott. A 82. FG egyik P–38-as vadászgépe Észak-Olaszországban végzett kényszerleszállást, a pilóta csaknem négy hónapos bujdosás után, november 11-én érkezett meg alakulatához.
A bevetett magyar vadászgépek két óra hosszat voltak a levegőben – ellentétben néhány visszaemlékezéssel –, légi harcról, eredményről vagy veszteségről nem található megbízható adat.
A magyar sajtójelentés a július 14-i bombázásról így szólt: „Július 14-én a kora délelőtti órákban kb. 600 ellenséges gép három hullámban berepült és a főváros, valamint a dunántúli helységek ellen támadást hajtott végre.” A vezérkari főnök jelentése is röviden foglalkozik a támadással: „A támadás súllyal Budapest ellen irányult részekkel Pétfürdő, Hajmáskértábor, Fűzfő ellen. Budapesten a fő célpont a Danubia vegyipar volt.
127Az 1944. VII. 14-i budapesti bombázás kárterületei
128A 15. AAF vesztesége hadműveleti területen 1944. július 14-én – amerikai jelentések szerint
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett
|
5. Wing
|
483. BG
|
B–17 G
|
42 32 109
|
Magyarország
|
47. Wing
|
376. BG
|
B–24H
|
41 28920
|
Magyarország
|
|
449. BG
|
B–24H
|
41 29428
|
Magyarország
|
49. Wing
|
451. BG
|
B–24G
|
42 78208
|
Magyarország
|
306. Wing
|
14. FG
|
P–38J
|
42 104085
|
Magyarország
|
|
|
P–38J
|
42 104148
|
Magyarország
|
|
|
P–38J
|
43 28737
|
Magyarország
|
|
|
P–38J
|
43 28776
|
Magyarország
|
|
|
P–38J
|
43 28814
|
Magyarország
|
|
82. FG
|
P–38J
|
44 23181
|
Olaszország
|
A bombázáskor újból a IX. kerületi Soroksári út és környéke szenvedett legtöbbet. Bár a pontatlan célzás miatt a fő célt képező Fantót csak a bombák egy része érte, mégis olyan károkat okozott, hogy a támadás után az egész üzemet épületeivel, berendezéseivel, anyagkészleteivel együtt elpusztultnak kellett tekinteni. A gyárban súlyos volt az emberveszteség, 36 halott és 4 sebesült. A Fantó sokáig égett. Az egész fővárosban látszott a hatalmas füstfelhő. A Fantó ezzel teljesen kiesett a termelésből. A pontatlan célzás miatt feltűnően sok, 500 és 1000 fontos rombolóbomba hullott a lakótelepekre, a környező üzemekre és a Csepel-sziget kertjeire. A gyár mellett levő Helvey-féle vegyigyár is elpusztult. A termelését nem állították már helyre, hanem kitelepítették vidékre. A Mechanikai Szövőgyár 34 rombolóbomba-találatot kapott. A kár 80%-os volt. Ezt a gyárat sem állították többé helyre. A megmaradt és javítható berendezéseket leszerelték és kitelepítették Bajára, a posztógyár telepére. A Sertésközvágóhidat 30 nagyméretű rombolóbomba-találat érte, egy ember meghalt, 30 megsebesült.
Az épületkárok miatt a helyreállítás után is csak 30%-os kapacitással tudott termelni, ami azonban a korabeli jelentések szerint „megfelel a jelenlegi forgalomnak”. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárba négy 500 fontos rombolóbomba csapódott. Négy fő megsebesült, közepes épület- és gépkárok keletkeztek. A Hungária Vegyi és Kohóművek Kén utcai telepére 51 db 500 fontos, az Illatos úti üzemre 18 db 500 fontos rombolóbomba hullott. A két telepen 21-en meghaltak, 29-en megsebesültek. A Kén utcai telep gyakorlatilag 100%-os, helyrehozhatatlan károkat szenvedett, az Illatos úton a termelés 2–3 hónapra leállt. Találatok miatt megrongálódott a Weiss Manfréd konzervgyár mindkét – Soroksári úti és a Földváry utcai – telepe, továbbá a Gubacsi úti lóhúsüzem, a Meister szappangyár és még sok kisebb üzem. Ismét bombázták a Csepeli Szabadkikötő olajfinomítóit, melyek kigyulladtak és nagyon súlyos károkat szenvedtek. Pestszenterzsébeten 120 ház elpusztult. Budapesten összesen 74 halott és 90 sebesült volt.
A támadás másik irányában, Péten 08 óra 30 perckor szólaltak meg a szirénák. Mintegy 30 bombázó 09 óra 30 perckor ismét több száz rombolóbombát és sok ezer gyújtóbombát dobott a Péti Nitrogénművekre. A támadás után az üzem összes épülete elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Üzemképes rész nem maradt a gyárban. A támadást követő kárbecslés szerint a gyár vegyi üzemét december 21-ig 50%-os továbbtermeléssel lehet helyreállítani (ezen belül is a salétrom-, az ammónia- és a szénkéneg-üzemrészekről volt csak szó, a többiről le kellett mondaniuk). A kőolaj-feldolgozó üzemet eredeti helyén már nem lehetett helyreállítani. Leszerelés és kitelepítés után 1945 közepére tervezték a csökkentett kapacitású termelés megindítását. A gyors helyreállítást követően év végén bár csökkentett mértékben, de ismét folyt a termelés.
A július 14-i bombázások után az ország kőolaj-feldolgozó iparának teljesítménye gyors ütemben csökkent – bár teljesen soha sem szűnt meg – és csak roppant erőfeszítésekkel és korlátozott mértékben volt képes eleget tenni a fokozódó háborús igényeknek.
A következő napon a 15. AAF több mint 600 bombázója ismét Ploieşti olajfinomítóit bombázta. Másnap, július 16-án 380 bombázó a Bécs környéki repülőgép-gyártási és kőolajipari célpontokat, köztük a bécsi téli kikötő olajtárolóit támadta. Wiener Neudorf motorgyárát, Bécs rendező pályaudvarát és Münchendorf repülőterét bombázták. Az amerikai távolsági vadászkötelékek 150 bevetésben oltalmazták a bombázókat, további 132 vadászgép a célpontok légterét biztosította.
A kötelékek Banja Luka–Tapolca–Csorna–Fertő-tó útvonalon és ettől keletre repülve közelítették meg a célokat. Veszprém repülőterén hét vadászgépet fedeztek fel. Pápa és Győr közelében a légvédelmi tüzérség lövedékei robbantak a gépek körül. A 304. Bomber Wing ezútal a münchendorfi repülőteret támadta. A magyarországi másodlagos célpontokat nem bombázták, csak a motorhibás és a kötelékeiktől elmaradt gépek szabadultak meg feleslegessé vált bombáiktól.
Az 101. vadászosztály Veszprémből fölszálló gépei Celldömölk közelében támadtak rá egy B–24-es kötelékre, és mert a közelben amerikai kísérővadászok nem 129voltak, a Fertő-tóig folytatták harcukat. A Kenyeri közelében lezuhant B–24-est Bejczy József főhadnagynak, a 3. század parancsnokának igazolták. A Gálos (Gels – Ausztria) határában földre kényszerült B–24-est a 2. század két vadászrepülőjének, Barsi Gellért hadnagynak és Szentgyörgyi Dezső zászlósnak ítélték oda.
Az 1944. VII. 14-i országos kárhelyek
Benkő Lajos hadnagy – a magányos vadász – csak az első támadásig maradt a kötelékben, utána elindult kóborló bombázókat keresni. Egy B–17-est „talált.” A második rácsapás után a Fortress kigyulladt, és a Fertő-tó keleti partja közelében lezuhant. A jelentett légi győzelmet mégsem igazolták, mert nem volt szemtanú, aki a történteket megerősítse.
Az aznapi sajtóközlemény az átrepülésről így hangzott: „A július 16-án délelőtt történt angolszász berepülés során a saját és szövetséges vadászok és a légvédelmi tüzérség 16 ellenséges gépet lőtt le magyar területen.
A 15. AAF vesztesége – saját jelentése szerint – július 16-án hadműveleti területen: hét B–24-es Liberator, hat B–17-es Flying Fortress, két P–38-as Lightning és két P–51-es Mustang.