c) Hadműveleti tervek és bevezető hadműveletek.
Napoleon szándéka az volt, hogy az osztrákokat a Lobau északi oldalán rendezendő tüntetéssel félrevezesse és lekösse s ezalatt a Dunán való átkelést gyorsan és meglepően a Lobau keleti oldalán végrehajtván, az ellenség valamelyik része ellen viszonylagos túlerővel hajtsa végre a döntő támadást.
A tüntetések végrehajtását a császár már június 30.-án kezdte meg. E célból az ottani Duna-ágon megkezdett hidverésekkel egyidejűleg különítmények keltek át a folyam balpartjára, melyek ott nyomban hídfő építéséhez fogtak hozzá. Emellett Klenau előcsapatai a szigetekről intézett erős ágyúzással kapcsolatban megtámadtatván, utasitásuknak megfelelően csakhamar megkezdték a visszavonulást. Az Aspernnél talált gyenge ellenállás és az a körülmény, hogy Esslingennél és Gross-Enzersdorf tájékán is csak gyengébb osztrák erőket észleltek, kapcsolatban János főhercegnek Pozsonyba történt beérkezésének hírével, azt az aggodalmat keltették a franciák császárjában, hogy Károly főherceg talán már szintén útban van seregével Pozsony felé, hogy ott a Duna jobbpartjára keljen át. Ezért nyomban intézkedett, hogy az olasz haderegnek, a III. hadtestnek, továbbá a Lasalle-, Montbrun- és Morulaz hadosztályoknak még Győrrel és Pozsonnyal szemben álló részei utolsó pillanatig elfoglalt állásaikban megmaradjanak. Ugyanekkor a bajor Wrede-hadosztály, Bernadotte, Davoust és Marmont hadtestei parancsot kaptak, hogy erőltetett menetekkel Bécset minél előbb elérni igyekezzenek. Azonban Napoleon már július 1.-én meggyőződvén arról, hogy Károly főherceg serege még mindíg vele szemben áll, azonnal utasította Jenő alkirályt, hogy most már a fentebb említett seregtesteket is a lehető leggyorsabban Bécs alá vezesse. Ebből kifolyólag július 4.-én a francia csapatok legnagyobb része a Lobau szigeten és a Duna jobbpartján a hidak közelében egyesítve volt s így a csata előkészületei francia részről be voltak fejezve.
Károly főherceg, mint már említettük, ezúttal is körülbelül ugyanúgy akart cselekedni, mint az asperni csata alkalmával, vagyis átkelés közben szándékozott Napoleont megtámadni. Amikor tehát a császár tüntetéseit a Lobau északi oldalán megkezdte, július 1.-én egész seregét Aspern és Essling tájékára vezette előre, hogy minél előbb rácsaphasson az ott átkelni szándékozó francia tömegekre. Ámde 2-ika folyamán a főherceg tudatára ébredt, hogy a Lobau északi oldalán csak tüntetések folynak és hogy az ellenség tulajdonképpeni átkelését a sziget keleti oldalán hajtja végre. Ezt megakadályozni a főherceg, legalább ő úgy látta a dolgokat, már nem volt képes s így arra az elhatározásra jutott, hogy seregét újból visszavezeti előbbeni előkészített állásába, ahonnan alkalomadtán ellentámadásba szándékozott átmenni.
Károly főherceg eme elhatározásának időpontjában János főherceg serege Pozsonynál, a magyar nemesi fölkelő csapatok legnagyobb része pedig József nádor parancsnoksága alatt Komáromnál állott. Előbbinek még július 2.-én Károly főherceg azt a parancsot küldte, hogy Napoleont minden áron foglalkoztassa, hogy ezáltal eleje vétessék annak, hogy a francia császár a Pozsony körül álló csapatjait szintén magához vonja.
Július 4.-én este 7 órakor Károly főherceg ezt a parancsot oda módosította, hogy János főherceg a pozsonyi hídfőben csak csekély erőket visszahagyva, serege többi részével haladék nélkül induljon el Marchegg felé, hogy onnan, ha esetleg Napoleon a russbachmenti állásban levő fősereg baloldala ellen működnék, úgy a franciákat ő fogja oldalba.