Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok.
Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához.
Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.
Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak.
Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor.
De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok.
A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre.
Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az ÚR, és megszabadultok ellenségeitektől.
Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.
Ekkor indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint.
Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Amminádáb fia állt.
Az Issakár-törzs seregének élén Netanél, Cúár fia állt.
A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia állt.
Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.
Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.
A Simeon-törzs seregének élén Selumiél, Cúrisaddaj fia állt.
A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél fia állt.
Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.
Azután Efraim táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.
A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt.
A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt.
Majd Dán táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.
Az Ásér-törzs seregének élén Pagiél, Okrán fia állt.
A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia állt.
Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.
Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az ÚR: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek.
De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.
Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk.
Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az ÚR.
Elindultak az ÚR hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az ÚR szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik.
Az ÚR felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.
Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, URam! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!
Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, URam, Izráel ezreinek sokaságánál!