Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.
A nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”
Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
de azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába!”
A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?”
Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.”
Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.”
A tanítványok ezt felelték rá: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.”
Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,
és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.”
Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
* mintegy félórányira: az eredetiben 15 sztadion, kb. 3 km.
ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”
Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”
Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”
Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.”
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.
A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,
és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!”
A zsidók ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!”
Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”
Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”
Jézus azonban ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”
És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”
Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.
Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”
* a helyet: A hely jelentheti Jeruzsálemet, vagy inkább a szent helyet, a templomot.
Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit.
Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”
Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: „Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”
A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.