És szóla az Úr Mózesnek mondván:
Ímé, név szerint * meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségéből.
És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez.
Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni.
És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.
És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségéből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.
A gyülekezet * sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét.
Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölő oltárt.
Az egészen égőáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.
A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az ő fiainak öltözetit, a papi szolgálatra.
A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölő szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam.
Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az * én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.
Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, * halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül.
Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.
Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.
Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; * mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.
Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek * a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.