És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.
Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy * a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.
És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a * gonosztól.
És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,
Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;
Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?
Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.
Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek * és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, * talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?
Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a * kik tőle kérik.
És ördögöt űz vala * ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság.
Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
Mások meg, kísértvén őt, * mennyei jelt kívánának tőle.
Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a * mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik.
És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket.
És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki * által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok.
Ha pedig Isten * ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, a mije van, békességben van;
De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.
A ki velem nincs, * ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.
Mikor a * tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.
És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.
Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota * gonoszabb lesz az elsőnél.
Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: * Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.
Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és * megtartják azt.
Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt * kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának + ama jele;
Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, * azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.
A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja őket: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa * a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb + van itt Salamonnál.
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás * prédikálására; és ímé nagyobb van itt + Jónásnál.
Senki pedig, * ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.
A testnek lámpása * a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.
Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, * sötétség ne legyen.
Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.
Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.
A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott * meg.
Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét * megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.
Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van?
Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.
De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, * de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a * gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan * terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
Jaj néktek! mert ti építitek a próféták * sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.
Tehát bizonyságot tesztek * és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, * és némelyeket elüldöznek;
Hogy számon kéressék e * nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott,
Az * Ábel vérétől fogva mind a Zakariás + véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak * kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni,
Ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.