(Ének - Korach fiainak zsoltára.)
Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye,
a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa.
Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik.
Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták.
Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak.
Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt.
Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit.
Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta.
Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében.
Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal.
Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden!
Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait!
Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek:
Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!