A NEMZETISÉGI EGYENJOGUSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT TÁRGYÁBAN.
A központi bizottság 1868. november 12-dikén a képviselőház elé terjesztette jelentését a nemzetiségi egyenjoguságról szóló törvényjavaslat tárgyában. A központi bizottság átalános tanácskozás alapjául elfogadta a nemzetiségi bizottságtól kidolgozott törvényjavaslatot, s csak az ebben kifejtett elvek határai közt tett rajta módosításokat.
A nemzetiségi bizottság törvényjavaslatában kimondotta az egyénre nézve a nyelv teljes egyenjogúságát. Ehhez képest: minden honpolgár szabadon használhatja anyanyelvét szemben az államkormánynyal, saját egyházi, iskolai és törvényhatóságával és a községekkel, s anyanyelvén nyer értesülést és elintézést annak közegeitől; a községek, egyletek, magánintézetek és egyházak szabadon választják jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvöket; a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve mellett más nyelveken is vitethetik jegyzőkönyveiket; anyanyelvén szólalhat föl mindenki a községi, törvényhatósági, egyházi és egyleti gyűléseken; biztosíttatik a teljes jogegyenlőség az egyesülés, a közoktatás s az egyházi kormányzat terén, hogy az ország nem magyar ajkú lakosai szabadon fejleszthessék nemzetiségöket minden irányban.
Ellenben óvakodott a bizottság minden olyan intézkedéstől, mely veszélyeztetné, vagy éppen lehetetlenné tenné az állam egységes kormányzatát, a czélnak megfelelő közigazgatást s a jó és gyors igazságszolgáltatást. E végből megóvta a lehetőségig az állam hivatalos nyelvének természetes jogait mindenütt, hol az egyes polgár nem mint olyan, hanem mint tisztviselő, hivatalnok, vagy közvetítő közeg foglal helyet az állam gépezetében.
A nemzetiségi bizottságnak román és szerb nemzetiségű három tagja, 97Mocsonyi Antal, Branovácsky István és Miletics Szvetozár a következő törvényjavaslatot terjesztették elő:
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.