Utak Európába
Utak Európába
A súlyos területi, anyagi és vérveszteség ellenére a két világbirodalom határán a 16. században a magyarság mégis elérte egyik fő célját: a megmaradást, sőt részben még önálló államiságának megtartását is. Mindez a nagyhatalmak akaratának való kiszolgáltatottság közepette a vártnál sokkal kedvezőbb körülmények között ment végbe. A területileg és politikailag három részre szakadt ország ugyanis mind gazdasági, mind kulturális szempontból egységes maradt. Sőt Magyarország továbbra is része, méghozzá meghatározó része volt Európának.
A „kereszténység védőbástyájává” (propugnaculum Christianitatis) 244vált királyi Magyarország a Habsburg Birodalommal 1526-ban létrejött perszonáluniónak köszönhetően politikai és katonai szempontból még szorosabb szálakkal kötődött nyugati szomszédaihoz, mint a jóval békésebb későközépkorban. A kedvező gazdasági lehetőségeknek, elsősorban a mezőgazdasági áruk iránt megnövekedett nyugati keresletnek köszönhetően a szétszakadt ország gazdaságilag egységes maradt, sőt alapvető szerepet töltött be a kontinens kereskedelmi kapcsolatrendszerében. A 16. században tehát Közép-Európa saját biztonsága és élelemellátása érdekében a magyar királyságra mint előretolt bástyára és éléskamrára volt rászorulva – miközben Magyarország ennek a szerepkörnek a betöltéséhez nem nélkülözhette az általa oltalmazott és ellátott Habsburg Birodalom gazdasági–katonai erőforrásait. A különleges egymásrautaltság – a törökellenes határvédelmi rendszer kiépítése mellett – a nagy hadjáratok közötti békésebb időszakokban jelentős gazdasági fejlődést is lehetővé tett. A költő Wathay Ferenc a tizenöt éves háború kellős közepén ezért vethette papírra az alábbi sorokat: „Sok szép gazdagságval ez föld rakva vala,/ Rajta sok szép váras s roppant falu vala,/ Ezt sok szép vénember s polgár lakja vala,/ Ifjú népe erős medve módra vala.”
A kor szellemi és vallási irányzatai, a humanizmus, a reneszánsz és a reformáció révén Magyarország Európa szellemi vérkeringésében is fontos helyet foglalt el. Sőt az erdélyi fejedelemség a század második felében menedéket nyújtott a vallási nézeteik miatt még a protestáns országokban is üldözött radikális szabadgondolkodóknak. A Pozsonyban és Gyulafehérvárott élő humanisták, valamint a német és itáliai egyetemeken nagy számban tanuló diákság – a vándorló tudás – Európa minden fontosabb szellemi műhelyével eleven és gyümölcsöző kapcsolatot biztosított. Ráadásul a magyar hadszíntér eseményei iránt a mohácsi csata után egyre nőtt Európa érdeklődése. A szaporodó röplapok, majd az első újságok ezért egyre több információval tudósítottak az „örök ellenséggel” vívott küzdelemről. A mohácsi ütközet, Szigetvár 1566. évi helytállása vagy a tizenöt éves háború várostromai mellett a Német-római Birodalom nagyközönsége még olyan kisebb eseményekről is értesülhetett, mint amilyen az 1588. évi említett szikszói összecsapás volt. A török háborúk hírei és a keleti hódítóról szóló színes 245beszámolók közel két évszázadon át Európa érdeklődésének középpontjában tartották Magyarországot. A három részre szakadt ország összességében meghatározó része maradt Európának és a keresztény kultúrkörnek. A kényszerpályákkal teli útkeresés tehát csaknem elérte mindazt az eredményt, mely a két világbirodalom határvidékévé vált Magyarország szorult helyzetében egyáltalán lehetséges volt. Mindez a magyarság évszázados történeti hagyományaihoz való ragaszkodásának volt ékes bizonyítéka.
