• Én. 2
olyan az én mátkám a leányok közt.
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
és zászló felettem a szerelme.
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
és jobbkezével megölel engem.
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
az eső elmult, elment.
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak.
a ki a liliomok közt legeltet.
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.