Fürkészés.
Fürkészés.
Nem azonos az állatok » felderítő viselkedésével; a ~ a vadászattal, a zsákmányszerző, pontosabban a zsákmánykereső magatartással kapcsolatos. A farkasok és a kutyák ui. olyan vadászó állatok, amelyek prédájukat nyomon követik és úgy ejtik el, ezért fürkészőképességük - amely a vadászat egyik legfontosabb mozzanata - rendkívül fejlett. A különbség talán az, hogy a farkasok sokféle állatra vadásznak (univerzális vadászok), és zsákmányszerzés közben valamennyi érzékszervüket majdnem egyformán használják. A kutyafajták többsége viszont elsajátított egyfajta speciális vadaszati stílust, a nyomkeresők pl. remek szimatmunkájukkal képesek az állat v. az ember nyomát követni; a szemmel vadászók (» Agarak) főként nyílt terepen, gyorsan futó préda elfogására alkalmasak.
A vadászat és a környezet ~e mellett farkasra és kutyára egyaránt jellemző a szociális vizsgálódás is; az olyanfajta ~ amely egymásra irányul. Ez a szociális kutatás mindkét fajnál hasonló, és legszembetűnőbb sémái az anális ill. a genitális tárgyak szaglással való kölcsönös vizsgálata. Egyes kutatók szerint egyébként a farkasok a másik állat fejét fürkészik fokozott figyelemmel, a kutyák viszont elsősorban a genitális tájékot.
