’Αμϕιδρομια, τα.
’Αμϕιδρομια, τα. ⊆γψ νεϖεζτ⎡κ Ατηεναεβεν αζτ α χσαλ〈δι ⎫ννεπετ, μελψλψελ α γψερμεκσζ⎫λ⎡σ 〈λταλ βεσζεννψεζεττ η〈ζατ σ ν⎡π⎡τ ισμ⎡τ μεγτισζτ⎨τοττ〈κ. Μινδϕ〈ρτ α γψερμεκ σζ⎫λετ⎡σε υτ〈ν, φι⎥ν〈λ ολαϕ〈γατ, λε〈νψν〈λ γψαπϕυφονατοτ σζοκτακ α η〈ζ καπυϕ〈ρα κιτεννι, μ⎡γ πεδιγ νεμ πυσζτ〈ν τυδ⌠σ⎨τ〈σ ϖ⎡γεττ, ηανεμ, μερτ εννεκ ισ τισζτ⎨τ⌠ ερ⌡τ τυλαϕδον⎨τοττακ (ϖ. ⎞. Ηεσψχη. σ. ϖ. στεϕανον εχϕερειν). A tulajdonképeni, vallásos szertartásokkal egybekötött tisztítás azonban rendesen ötödnapra következett. Suid. s. v. αμϕιδρομια. Ekkor a dajka karján az újszülöttel s nyomában az egész háznépe gyors léptekkel megkerülték a tűzhelyet (αμϕιδραμειν, innen az ünnep neve), hogy a család új tagját a házi isteneknek bemutassák s oltalmuk alá helyezzék. Ezzel a gyermek sorsa is el volt döntve; mert eddig a napig az atya tetszésétől függött, fel akarja-e neveltetni gyermekét, avagy kitétetni. A születés utáni hetedik vagy legkésőbben tizedik napon következett a névadás ünnepélye (ϑεσϑαι τουνομα) áldozatokkal s vidám lakomával (την δεχατην ϑυειν, εστιαν), mely alkalommal a vendégek ajándékokat (γενεϑλιαι δοσεις) is szoktak hozni. Ez az ünnepély egyuttal törvényesítése is volt a gyermeknek, melynek törvényes származását (γνησιοτης) az apa ez által formaszerint elismerte. M. J.
