Auctio általában véve árverés, akár az állam, (l. Sectio) akár magánemberek foganatosítják. Szorosabb értelemben véve azonban magánvagyonnak önként való megfizető képtelenség miatt biróilag elrendelt árverését jelenti (l. Bonorum emptio). A kótyavetye, a melyet rendszerint előre kihirdettek vagy hirdető táblákon (libelli, tabuale) vagy praeco által (auctionem proscribere, proponere, praedicare), önkéntes árverésnél a tulajdonos, máskülönben egy magister auctionis vezetése alatt folyt le előre kitűzött helyen, a melyet a honorum emtio kivételével hasta jelölt. Voltake czélra külön helyiségek (atria auctionaria, Cic. l. agr. 1, 3. 2, 20 sk.) is. Egy praeco a tárgyakat egyenként felmutatván a többet igérőnek (liceri, supra adicere) ajánlotta föl. A vevők közönségesen szóbelileg tették meg ajánlataikat, de jelezhették vevő szándékukat fejbólintással (Suet. Cal. 39) vagy újjfölemeléssel (digitum tollere) is, míg a tulajdonos vagy a magister valakinek oda nem adta (addicere). A tárgyakért készpénzzel (prasens pecunia) kellett fizetni; azt az argentarius fölvette s jegyzékébe írta. CS. JÓ.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.