ÜTŐDIK
ÜTŐDIK, (üt-ő-öd-ik) belsz. m. ütőd-tem ~tél, ~ött. 1) Más testbe akadt test visszahat nyomást, csapást, taszítást szenved. Sebes mentében a szögletbe ütődött. Belém ütődött. Hanyatt esvén feje a falba utődött.
„Három napig szólt az ágyu egyre,
Ütődött a hangja hegyről hegyre.“
Ütődött a hangja hegyről hegyre.“
| Székely népvers. |
2) Átv. valamin megütődni, am. érzékenyen megilletődni, fájdalmas részvétet érezni valamely szomoru eset miatt.
