HALAVÁNY
HALAVÁNY v. HALOVÁNY v. HALVÁNY, (hal-a-vány; rokonnak tekinthető a latin albus és pallens, pallidus, szanszkrit pal [elenyész], hellén πολιος stb.) mn. tt. halavány-t v. ~at, tb. ~ak. Haló vagy halott szinü, igen sápadt fehér szinű. Halavány lett, mint a fal. Igen tanúl, azért ily halavány. Ej hugom, be halavány vagy, féltelek, hogy el ne hervadj. (Vörösm.). A székelyeknél halovány föld, am. tippadt, elázott szántó. (Kriza János).
