ILDOM
ILDOM, fn. tt. ildom-ot. Régibb nyelvemlékeinkben eléforduló szó, s jelent eszélyt, vagyis az észnek oly működését, mely által a kitüzött czélra legillőbb, leghelyesebb eszközöket használ, mely a körülményekhez aránylag, okosan alkalmazkodik. Elemzésére nézve V. ö. IDOM szót is.
