KISKOR
KISKOR, (kis-kor) ösz. fn. 1) Köz ért. gyermekkor, melyhez a ki nem fejlett ifjukort is oda szokták érteni. 2) Törv. ért. az illető ország törvényei szerént meghatározott időkor, mely alatt valaki a törvény különös védelme alatt áll s apai hatalom vagy gyámság alá van helyezve és ezek beleegyezése nélkül terhes kötelezettséget magára nem vállalhat. A magyar polgári jog szerént kiskoruak (minorennes) általában, kik 24-ik évöket még be nem töltötték; még pedig 12 éven felül törvényeskoruak (legitimae aetatis), alul nem törvényeskoruak (illegitimae aetatis). A nőszemélyek, ha férjhez mennek, 16 éves korukban már elérik teljeskoruságukat, de ha férjhez nem mentek, még a 24 éven túl is rendszerént gyámság alatt vannak. Az osztrák polgári törvénykönyv szerént gyermeki kort élnek, kik a hetedik, serdületlen kort, kik a 14-dik, és kiskort, kik a 24-ik életévet még tul nem haladták, még pedig a nőszemélyek ha előbb férjhez mennének is. ,Kiskor‘ ellentéte nagy- vagy teljes kor.
