MALOM
MALOM, (mal-om) fn. tt. malm-ot, harm. szr. malm-a, kicsiny. malmocska. 1) Kerekekből, hengerekből, kövekből stb. összetett gépmű, melylyel holmi testeket apróra zúznak, porrá őrlenek, stb. Különösen ilyféle gépmű, melyben a gabonát darává, lisztté, kásává őrlik, valamint maga azon épület is, mely e gépművet magában foglalja. Vízi malom. Patakmalom. Tómalom, Dunai, tiszai malmok. Száraz malom. Kézi malom. Daráló, kásás, lisztelő, kukoriczamalom. Szélmalom. Gőzmalom. Szitás malom, mely finomabb lisztet, paraszt malom, mely korpásat őröl. Gabonát malomba vinni. Szapora, lassu, kotyogó, csendes malom. Malomra vonatkozó közmondások és példabeszédek. Jár a szája, pörög a nyelve, mint a malom. Forog a malma, am. jár a szája. Jól forog a malma, am. vállalkozásában szerencse követi. Ha vize nem lesz, majd megáll a malma, azaz ha bort nem kap. Ez jó víz a malmára. Más malmára hajtani a vizet, másnak kedve szerént, és czéljára beszélni. Mindenik más malomban őröl más dologról beszél. Malomban hegedül, sikeretlenül siketnek beszél. Aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra. (Prior tempore, potior jure). Aki malomba jár, meglisztesedik. Szapora malom sokat darál. 2) Szélesb ért. más ilyféle művek, kivált melyeket víz vagy szél hajt, s melyeknek rendeltetése valamit zúzni, törni, ütni, hasítani stb. Ilyenek: fürészmalom, mely fákat hasogat, kallómalom, melyben a csapók a szűrt tömöttebbé teszik, lükümalom, olajütő malom, papiros malom, ványoló malom, sóőrlő malom stb. 3) Játék neme, l. MALMOSDI.
Mi eredetét és rokonságát illeti, megegyezik vele a görög μυλη és μυλον, latin mola, német Mühle, cseh-tót mlin, finn mylli, sőt a héber nyelvben is mal am. őrleni. A fennemlített nyelvekben a malom és őrlés nevei jobbára egy gyökről származnak, pl. mola és molere, Mühle és mahlen, mlin, és melem. A magyarban a malom másképen, és régiesen moln, molna, s öszvehúzva, món, móna. Ezek gyökével alapfogalomban megegyezik a rágó férget jelentő moly, mely am. moló, s kicsinyezve moli, moly, melynek tulajdonsága némely testeket megrágni, megőrleni, elmállasztani. Minthogy a legelső természeti őrlő eszközök a fogak voltak, innen a mal mol gyököt azon szókkal is állíthatjuk rokonságba, melyek szájjal, illetőleg fogakkal való rágást, őrlést, (mállasztást) jelentenek milyenek a magyarban: máhol, majzol, mar, moly; ide tartozik, mint érintve volt, különösen mállik, pl. elmállik a szájban a porhanyós étel; a latinban: mando, manduco, mandibulum; a németben: Malm, malmen, Malter (kőtöredék) stb. V. ö. MAL gyök és MÁLLIK.
