NAPNYUGOT
NAPNYUGOT, (nap-nyugot) ösz. fn. 1) Azon időpont, melyben a földnek bizonyos látköréről eltünik a nap; máskép: napenyészet, naplemenet, napáldozat, napest. 2) Az égnek azon tája, hol a nap a látkörről letünni látszik. Nyári napnyugot, mely az éjszakhoz közelebb van, téli napnyugot, mely a délszakhoz áll közelebb. 3) Széles földgömbtani ért. a földnek azon féloldala, mely az első délkörtől nyugot felé fekszik. 4) Bizonyos helyhez, vagy vidékhez alkalmazott irányban véve a földnek és égnek azon oldala, mely felől a nap az illető helyet elhagyja, pl. Magyarországra nézve Ausztria és Morvaország napnyugotra feküsznek. „Mond vala ke(děg) s gyülekezeteknek: mikor látandjátok a ködnek napnyugat felől költét.“ (Tatrosi codex. Lukács XII.). Rövidebben vagy egyszerüen: nyugot.
