OMLIK
OMLIK, (om-l-ik) k. m. omlott, htn. omlani. Azon igéink egyike, melyeket a nyelvszokás majd ik-vel, majd a nélkül használ; az elsőbbet mindig némi szenvedés, vagy kényszerülés kifejezésére; ilyenek: ömöl ömlik, bomol bomlik, romol romlik, foly folyik, csúsz csúszik, utaz utazik stb. Általán am. az öszvetartó kötelékek megtágulása következtében szétválik, helyzetét odahagyja, leesik, lerohan stb. 1) Szilárd testekre vonatkozva. Omlanak a ledőlő épület falai. Porrá omlik a kalapácscsal zuzott kő. Az elvált kőszikla leomlik a magasról. Mondják különösen holmi porhanyó, vagy lágy részekből álló eledelekről. Némely sütemények csak úgy szétomlanak a szájban. 2) Hig testekre vonatkozólag, am. tartalékjából, öbléből kifoly, némi erőszakkal kinyomúl. A fecskendőből kiomlik a víz. Érvágáskor kiomlik a vér. A gátrésen omlik az árvíz. Megfelel neki az átható ont (omt), melyet kiválólag vérfolyásra alkalmazunk. Vérét ontotta honáért. Más higakra inkább az önt használtatik. Ez értelemben vett omlik és olvad között némi rokonság van, hogy mindegyik folyóvá változást jelent, de a különbség köztök az, hogy az első nemü folyó állapot úgy támad, ha valamely hig test előbbi medréből, öbléből kiválik; a másik pedig, ha a mereven vagy szilárd test higgá alakul által. Omlólag van, a székelyeknél az asszonyról mondják, midőn terhes.
