PANG
PANG, (pan-g) önh. m. pang-ott vagy pang-tam, pang-tál, htn. ~ni v. ~ani. Folytonos veszteg állapotban van, hatásának, működésének alig adja jelét, csak imígy, amúgy teng, a kellő mozgalom hiánya miatt romlik, fogy, vész. Kereskedés, közlekedés nélkül pang az ipar. Tétlenségben pang a szellemi erő.
„Ámde hunok földjén meleg öröm pezsdül,
Felzajlik az élet, mely pang vala restül.“
Felzajlik az élet, mely pang vala restül.“
Arany J. (Buda halála).
Ez igében a g gyakorlati képző, mint a dong, leng, teng igékben, s az illető állapot folytonosságát jelenti. Gyökének eredeti értelmét tekintve, a menynyiben állás által okozott romlást, s ebből eredni szokott büdösödést jelent, rokon hozzá a büdös romlott tojásnak neve palas, polos, a palaczka v. poloska nevü féreg, és az iszapos vizet jelentő palaj gyöke pal; miszerént eredetileg palg palog volna, az l átalakulván n-re, mint, balga banga, talál tanál, dalol danol. Vékony hangon rokonai a penyhed, penyved, pemhed, penész, tájdivatosan: pilisz v. pilisznye. Végelemzésben a büdösség utálatát kifejező pi! phi, piha, pfuj természeti hangra is viszszavihető.
