POKOLKŐ
POKOLKŐ, (pokol-kő) ösz. fn. Égető szer a sebészeknél, t. i. választóvízben (salétromsavban) feloldott ezüst (salétromsavas ezüstélegoldat), melyet sebészi czélra porczellán csészében megolvasztanak addig, míg felületén többé nem habzik, mire azután orrmákba öntik, s ezekből vékony tollvastagsággal biró rudacskákként kerülnek ki. Ha ezzel bizonyos testrészeket (a testen támadt némely kinövéseket, vad húst stb.) bedörzsölnek, azok azonnal fejér szint vevén fel elhalnak. Ha valamely részt világosság ér, ez kevés időre megfeketedik.
